Dobrossy István: Piac, vásár, sokadalom Miskolcon. A Búza téri Vásárcsarnok története (Miskolc, 2002)

A Búza téri vásárcsarnok tervei és megvalósulása (1922-1926)

A Vásárcsarnok egy „hétköznapja”, 1930 körül

ban, mint az, hogy nemcsak az itt megálló villamos utazói, hanem a piacra járók, sőt a szolgálatot teljesítő „rendfenntartók” is szívesen fotóztat- ták magukat.

A vásárcsarnok működtetéséről, rendjéről — már figyelemmel a kialakult gyakorlatra — 1928-ban határozatot, pontosabban „szabályrendeletet” fogadott el a város közgyűlése, amely az általános elveken túl, rögzítette a csarnokhasználati rendet, a csarnokban szolgálatot teljesítők feladatit, s természetesen megfogalmazta a rend ellen vétők büntetési formáit is.248 A csarnokban csak azokat a cikkeket lehetett értékesíteni, amelyet a város tanácsa jóváhagyott. A csarnok megnyitásával egyidőben a Búza téren a nyílt piaci árusítás megszűnt, ott csak „kirakó vásár”, valamint „idénycikk” árusítása folyhatott a meghatározott helyen és időben. Az engedélyezett időt pedig az országos, a havi és a hetivásárok napjai jelentették. (Idényárunak az minősült, amelyet a város tanácsa e körbe sorolt.) A város más részein működő piacokat ez az új rend természetesen nem érintette. A csarnoki és piaci rendtartás gyakori szabályozása arra utal, hogy a „külső” piacot nem sikerült soha megszüntetni, tehát azt az elképzelést, hogy a vásárcsarnok környéke parkosított lesz, rövidesen fel kellett adni. A XX. században, a második világháborút követő évek248 B.-A.-Z. m. Lt. IV. 1906. 7664/1941.

174