Dobrossy István: Piac, vásár, sokadalom Miskolcon. A Búza téri Vásárcsarnok története (Miskolc, 2002)

A Búza téri vásárcsarnok tervei és megvalósulása (1922-1926)

ben a külső piacon árulók száma több lett, mint azoké, akiknek a csarnokban volt elárusítóhelyük. Az igény növekedésével, fedett elárusítóhelyek kialakításával a külső piac területe fokozatosan növekedett, s napjainkban lényegesen nagyobb a kinti, mint a csarnoki áruforgalom.

Az első, 1928-ban megfogalmazott csarnokhasználati szabályok még négy csoportba sorolták az árusítóhelyeket. A pincét teljes egészében használták, az árusítás itt sorba helyezett asztalokról történt. A földszinti traktusban egyaránt voltak zárt fülkék és nyitott elárusítóhelyek. Az épület külsőhöz csupán vasredőnnyel ellátott zárt és nyitott árusítóhelyek kapcsolódtak. Végül inkább éjszakai, vág}7 tartós raktározás céljából megkülönböztettek zárt pincefülkéket és rakhelyeket. Érvényben volt a napi helypénzjog, a havi használati jog és a részletekben fizetendő évi használati díj. Minden árus csak egyetlen áruhelyre tarthatott igényt. A csarnokban a járva-kelve történő árusítást szigorúan tiltották és büntették. A benti rendet úgy igyekeztek fenntartani, hogy „a vásárcsarnokban az áru szállítása és elhelyezése, az eladás és vásárlás csak a megállapított időben és módon történhetik. Az árusítás időtartamát és a vásárcsarnok nyitási és záróráját mindig a tanács állapítja meg. A vásáridő kezdetét és végét harangszó jelzi!”249 Az árucsarnokban (a halon kívül) élő állatot nem lehetett árusítani, a vendéglőn kívül ételt és italt kínálni szintén tiltott dolog volt. (Tehát a korábbi vásári traktőrök, vagy mozgó ételfőzők, vendéglősök kiszorultak „történelmi” helyükről, a vásárcsarnokká alakult csarnokból. A tilalmak listáját is pontosan kinyomtatták: „tilos káromlással, szitokkal, erkölcstelen, vagy közszemérmet sértő szóval, tettel, vagy képekkel a közönséget megbotránkoztatni, a vevőket vásárlásaikban bármiképpen is akadályozni, az utakra kiállva tolakodó módon vételre ösztönözni, irányokban illetlen, sértő magaviseletét tanúsítani, vagy reájuk ilyen megjegyzéseket tenni.” A polgármester megbízásából a csarnok vezetője olyan rendbírságot is kiszabhatott, amely határozott ideig történő kitiltás volt.

A vásárcsarnok megnyitását követő egy, másfél évtizedben mindössze két olyan beadvány készült, amely részben a polgármester intézkedését kívánta, másrészt belügyminiszteri vizsgálatot kívánt. Viszont a két ügy azért érdemel figyelmet, mert egyik érintettjei a miskolci bulgárkertészek, a másiké pedig a szirmai őstermelők voltak.

A bulgárok a XX. század elején telepedtek meg nagyobb számban Miskolcon, de szórványosan már a XIX. század végén házasságkötésük2« B.-A.-Z. m. Lt. IV. 1903. 141. kgy/1928.

175