Dobrossy István: Piac, vásár, sokadalom Miskolcon. A Búza téri Vásárcsarnok története (Miskolc, 2002)
A Búza téri vásárcsarnok tervei és megvalósulása (1922-1926)
128, az emeleten pedig 88 üzlet és iroda kapott volna helyet. Az egész csarnok így az első alternatíva 576 575 korona költségével szemben 671 215 koronába került volna. Ez a — harmadik - terv főhajós, mellékhajós és üzletsoros megoldásával elsősorban a maximális alapterület biztosítását tartotta szem előtt. Ez is lett a győztes. (A negyedik terv 102 földszinti és 62 emeleti férőhelyet tartalmazott). Amikor a város a legnagyobb befogadóképességű megoldás mellett voksolt, eldöntötte, hogy az eredeti tervvel szemben az épület a Zsolcai kapu nyomvonalától 8—10 méterrel beljebb épüljön fel, kiszélesítve ezzel az országút vásártér előtti nyomvonalát.24" A terv ezt követően csak az év végén került közgyűlés elé. A finanszírozó a Magyar—Olasz Bank budapesti főintézete, az elfogadott (és átdolgozott) terv megvalósítója a Walla József budapesti Cementáru Rt. lett. Miskolci különlegességnek tekinthető az építés körüli huzavona is. Volt építési szándék (és terv) 1910-ben, 1912-ben, 1922-ben, s most 1924-ben is. A szakbizottságokban mégis felvetődött a kérdés, hogy időszerű-e a vásárcsarnok felépítésével foglalkozni? A Kereskedelmi és Iparkamara az építkezés mellett foglalt állást úgy, hogy a hal- és gombapiac kivételével a nyílt piacokat a vásárcsarnok környékén fenn kell tartani. Egyik oka az, hogy a vásárcsarnokban drágább lesz az áru, s ezért kialakulhat egy egészséges piaci verseny a kint és a bent árusítók között. Másrészt a nyílt piac fenntartását az indokolta, hogy 1924-ben Miskolcon 2356 fő volt a piaci árusok száma, s ennyi eladót a csarnokban elhelyezni nem lehetett. Szóval maradt a nagy alapterületű vásárcsarnok és mellette, vagy körülötte a nyílt piac. A pénzügyi bizottság (élén Lichteinstein László nyugalmazott főispánnal) egy teljesen leegyszerűsített tervben, még más két kisebb árucsarnokban gondolkodott. Ugyancsak a bizottságnak egy harmadik képviselője pedig fontosabbnak ítélte a köztemető ügyét, mint a vásárcsarnokét, ezért ez utóbbit a halasztandó városi feladatok közé sorolta.240 241 1924 decemberében a sajtó megjelentette a vállalkozói ajánlat teljes szövegét, amely 14 711 m beépítésére vonatkozott. A növekvő infláció miatt az építési költség már 8 milliárd korona volt, kamata pedig 15,5%, s az összeget a városnak évente négy, összesen 100 alkalommal kellett volna törleszteni. A kölcsön visszafizetésének idejét így 25 évben határozták meg. A kivitelező kezességet vállalt arra, hogy az építkezés 240 Reggeli Hírlap, 1924. február 20. 241 Reggeli Hírlap, 1924. december 17. 168
