Dobrossy István: Piac, vásár, sokadalom Miskolcon. A Búza téri Vásárcsarnok története (Miskolc, 2002)

A piac, a vásár, mint a vendéglátás és szórakozás, az információcsere színtere. (Miskolci különlegességek, legendák, históriák)

ennek sokszorosára tehető az olyan eset, amelynek nincs írásos nyoma. Számtalan ilyen adattal szolgálnak az állatvásárok, a termény- és kirakodó vásárok. Erre utalnak a vásárokkal kapcsolatos feldolgozások, amelyek leírják a parasztság körében napjainkban is meglévő, ill. az emlékezet határán belül élő népszokást, vagy jogszokást. 5 Ezek a leírások szép számmal szolgálnak analóg példákkal, pl. Dankó Imre a gyulai vásárokról a következőket írja: A kisemberek vásárlásait lacikonyhákban és korcsmasátrakban áldomásozták. Az áldomásokon, amit mindig az eladó fizetett, a szenzál (a vevő kísérője, az üzletkötés tanúja) is jelen volt. ...A szarvas- marhák adásvételénél ugyanúgy közreműködtek a szenzálok és ugyanúgy csapták el a vásárt, hangos tenyérbeütéssel, mint a sertések eladása során.215 216

Néhány évszázad különbséggel hasonló adatokat ír le Takáts Sándor hiteles történeti feljegyzéseiben.217 218 219 A vásárlást az alábbiakban mondja el: „A vevő a marha mellé állott s a míg ő onnét nem távozott, más oda nem jöhetett. Erre az eladó megkínálta a vevőt. Ezt akkor úgy mondták, hogy megunszolta vagy megimádta a marhával a vevőt. Erre áruba indultak, azaz alkudni kezdtek. Ha a vevő az eladóval meg nem árulhatott, azaz megalkudni nem tudott, távozott a marha mellől. Ha azonban megalkudott vele, kezét beadta s az eladónak lefizette az előleget, a felpénzt vagy foglalót a mit Szent Miklós-pénznek, vagy italpénznek is hívtak. Aztán

...hoz mentek, a ki kiállította az adóslevelet. Erre következett az áldo„ - >;218 más.

A néprajzi gyűjtéssel feltárható adatok és a török világ adásvételével kapcsolatos leírások időbeli eltérését és különbségét lényegében kitöltik azok az írásbeli feljegyzések, amelyeket a jegyzőkönyvek (közöttük is Miskolc város jegyzőkönyvei) tartalmaznak. A városi jegyzőkönyvek adatai más jellegűek annyiban, hogy elsődlegesen nem a vásárokhoz kapcsolódnak, a megegyező jegyeket viszont abban kell látnunk, hogy több évszázados jogszokások napjainkig való megőrződéséről van szó, s a megőrződés vizsgálatához elengedhetetlenül fontos a különféle források összehasonlítása, egymás mellé állítása.

A néprajzi szakirodalom az áldomásokat négy csoportba sorolja.217 E csoportosítás megkülönbözteti a győzelmi áldomást, amely a birtokba

215 Dankó I. 1973. 155-168. pp.

216 Dankó I. 1963. 34-37. pp.

Takáts S. 1915. I. k. 359-375. III. k. 1-32. pp.

218 Takáts S. 1915. III. k. 20. p.

219 MNL 1981. IV. k. 284-285. pp.

147