Dobrossy István: Piac, vásár, sokadalom Miskolcon. A Búza téri Vásárcsarnok története (Miskolc, 2002)
A Búza tér kialakulása, vásári rendszabályok, az első vásárcsarnok
alkalmazottjai értékesítik, kizárva ezzel az értékesítésben, árakban mutatkozó szélsőségeket. (Valójában az árucsarnok egy fogyasztási és értékesítési szövetkezet képét vetítette előre.)144 1909-ben érdekes vásárcsarnok-építési tervvel foglalkozott a törvény- hatósági bizottság. „Régi terve a városnak - írja a korabeli sajtó -, hogy a miskolci közélelmezési kérdés végleges rendezése céljából vásárcsarnokot épít. Aigner Sándor fővárosi műépítész részletesen kidolgozott tervet terjesztett a polgármester elé.”145 A terv szerint a Hunyadi u. páradan oldalán — ez a mai Dísz tér, majd újabban Szent István tér területének felel meg - épülne egy olyan 3 emeletes épület, amelynek földszintjén 43 bolt és elárusító hely, valamint a Városház tér felé néhány nagyobb üzlet kapna helyet. Az 1—2—3 emeleteken összesen 69 lakást alakítanának ki, amelyek 2—3—4 szobások lennének. (Az építkezés 1 600 000 korona beruházási összeget kívánt. Összehasonlításként: 1 mázsa búza ára 22 korona volt, tehát az épület 730 tonna búza ára, amely nyilvánvalóan magántőkéből finanszírozhatadan nagyságrendet jelentett. A városi beruházás néhány pénzintézet hitelbiztosítását kívánta meg.) A szakértők szerint a város felső részének szüksége lenne ilyen, a további építkezéseket serkentő beruházásra, de irreális a fedezet biztosítása. Az is megszívlelendő gondolat volt, hogy nem lehet lakóterületet és kereskedő részlegeket egy épülettömbben elhelyezni, vagy gazdaságossági számítások szerint nem vásárcsarnokot kellett (volna) ideépíteni, hanem nagyobb forgalmat biztosító „élelmi bazárt”, amely mai felfogásunk szerint megfelel a „plaza” építészetnek, elgondolásnak. Ismét más felfogás szerint az építési helyszínt eleinte utcákkal átszabott piacnak szánták, egy bazárszerű megoldás viszont csak a fedettséget kívánta meg. A Kereskedelmi Testület képviselői is a mai Dísz tér (Szent István tér) területét egész nap nyitva tartó piacnak képzelték el, arra hivatkozva, hogy „olyan teret alakítanának, ahol kis, pavilonszerű csarnokokat helyeznének el úgy, mint az a Werbőczy (ma Dózsa Gy.) utcán is van.146 Szentpáli István polgármester (aki a Kereskedelmi és Iparkamara egykori titkáraként és felsőkereskedelmi tanárként is szakértője volt az ügynek) úgy foglalt állást, hogy a belváros közepén egy vásárcsarnok nem szerencsés a tér és helyszíni adottságok miatt, ezért a mérnöki hivatal a Búza téren keressen alkalmas teret, s itt kell megépíteni az új vásárcsarnokot. 144 Gcncsi S. 1906. 41-44. pp. 145 Miskolczi Napló, 1909. június 10. 146 Miskolczi Napló, 1909. június 10. 108