Iglói Gyula: Miskolc 19. századi városrendezési tervei és építési szabályzatai (Miskolc, 1992)

II. Fejezet - 2. A Magyar Mérnök és Építész Egylet 1897. évi szakvéleménye

demlegesen ezen ügyben, ha a két javaslattal alaposan megismerkedik.

Igaz ugyan, hogy a bizottságra nézve az ő eljárása volt előnyösebb, azonban a város érdeke sürgősen megköveteli, hogy a szabályozási tervet, mely két illetékes bizottság munkája, ne utasítsuk bizottságtól bizottsághoz, hanem alapos bírálat után, melyre a képviselőtestületnek is joga van, igyekezzünk megvalósítani.

A főmérnök és a mérnöki bizottság szaktekintélyének megsértése nélkül másra, mint kritikára jogosítva nem vagyunk. A kritika lehet kedvező vagy kedvezőtlen, mely utóbbi esetben elvettetik a javaslat, de a kritika helyett az alkotás terére lépni, ez már sérelmet képez, mivel ez annyit jelent, hogy a főmérnöki és az országos mérnöki bizottsági javaslat nem helyes, hanem annak kell helyesnek lenni, melyet a „legfelsőbb fórum" az építészeti bizottság, a bizottság három tagjával megtoldva fog készíteni.

Csakhogy mi származhatik ebből? Kétségtelenül összeütközés a két előbbi javaslat és a legújabb javaslat között, mert hiszen nem tételezhető fel, hogy két szaktekintély külön-külön megegyező véleményét egy félig-meddig laikus bizottsággal hagyja kiegészítettni. A harmadik javaslatnak tehát csak akkor forogna fenn szükségessége, ha a két előbbi javaslat között oly differencziák merülnének fel, melyek a kivitelt hátráltatnák, vagy lehetetlenné tennék.

62