Iglói Gyula: Miskolc 19. századi városrendezési tervei és építési szabályzatai (Miskolc, 1992)
II. Fejezet - 2. A Magyar Mérnök és Építész Egylet 1897. évi szakvéleménye
Azonban dicséretére legyen mondva derék főmérnökünknek, ilyen diíferencziák nincsenek, melynek bizonyítására utalunk az orsz. mérnöki bizottság jelentésére, mely szorul szóra a következőket tartalmazza: „Nagyban és egészben osztozunk az emlékiratban fejtegetett nézetben és habár egyes pontokkal nem érthetünk tökéletesen egyet, mégis meggyőződéssel csatlakozzunk ahhoz." íme az orsz. bizottság nézete, mely nagyban és egészben megegyezik a főmérnök tervezésével és meggyőződéssel csatlakozik ahhoz és csak egyes pontokkal nem egyezik „tökéletesen". És ha végig olvassuk az orsz. mérnöki bizottság jelentését, akkor azt is megtudjuk - a mit a bizottság valószínűleg nem tudott - hogy azok az egyes pontok nem annyira a főmérnöki terv érdemleges részére vonatkoznak, mint inkább a subjektiv felfogásra, így példának okáért a főmérnök is a szépítészeti törvények alapján akarja szabályozni a várost, az országos mérnöki bizottság is, csakhogy előbbinél a pénzügyi, utóbbinál pedig az ethikai szempont az irányadó, vagy p. o. utóbbi nagyobb összeget vél e szabályozásra fordítani, mint előbbi. A két javaslat közti eltérés csakis az igazságügyi palota elhelyezése tekintetében van, mely érdemleges ti. előbbi a mindenki előtt ismeretes Major utczai telken akarja azt felépíteni, utóbbi pedig azt tartja, hogy „nagy kár, sőt helyrepótolhatlan hiba rejlenék abba, ha a most tervezett igazságügyi palota a házak közé, nem pedig a Nagymajor 63
