Kapusi Krisztián: Keresztezett életutak. Halmay Béla és Honti Béla miskolci polgármesterek (Miskolc, 2005)

Városért, hazáért - tollal és fegyverrel (1908-1922)

li húsforrás, vagyis addigra az összes lovat lemészárolták. A krumpli is elfogyott, ezért a félig fagyos földekből kikapart cukorrépát kellett a magyar gyomor számára szokatlan „receptek" szerint fogyaszthatóvá tenni: sütötték, főzték, máléliszttel berántva próbálták elviselhetővé alakítani az ízét. A cukorrépa sem tartott sokáig, a végső hónapokban csontliszttel, korpával, őrölt nyírfakéreggel tartották magukat életben a várvédők.40 Utolsó kitörési kísérletük alkalmával, 1915. március 19-én több ezren estek el a legyengült szervezetű, tartósan éhező magyar katonák közül. A túlélők az éhhalál küszöbén, de csakis Bécs hozzájárulását követően tették meg a vár feladásának előkészületeit. Tűzre hánytak minden hadi felszerelést, elégették a szekereket, és persze az irodai dokumentációt is, mindent, amit az ellenség utólag valahogyan hasznosíthatott volna. A kapituláció 1915. március 22-én méltó volt a korábbi hónapok hősiességéhez, olyannyira, hogy amikor Halmay Béla a vár legnehezebben tartható őrhelyéről kivonult, tiszttársaival az ellenség elismerésében részesült: karddal az oldalán, lefegyverzés nélkül kezdhette meg a hadifogságot.41

Az állandó harci készültség stressze és a hónapokat átölelő éhezés után, valamint az egyéb szenvedéseket hozó lágerélet előtt még fokozott megpróbáltatásokat jelentett a gyűjtőtáborok elérése. Hetekig tartó menetelés, nyitott tehervagonokban didergő és éhező zöty- kölődés jutatta mind keletebbre a magyar katonákat. A télies orosz kora tavasz kilátástalanságáról levelek, levelezőlapok tájékoztatták a reménytelenül aggódó otthoniakat. Az alábbi híradás az „A Reggel" 1915. évi április 27-i számában jelent meg: „Dr. Halmay Béla városi főjegyző, mint a 10. honv. gy. e. főhadnagya, Przemysl várának hős védőseregében volt mindkét ostrom alatt és a vár kapitulációjával szintén orosz fogságba került. Főjegyzőnk, aki mint katona is példányképe a kötelességtudásnak, teljes odaadással és lelkesedéssel teljesítette nehéz feladatát a várban. Mint hadnagy vonult be, részt vett a lembergi, grodeki és kulikovi nagy csatákban és többször tanúsított vitézségének jutalma a főhadnagyi kinevezés és a signum laudis ki40 Környeyné Caál E. 1985.162. p.

*' B.-A.-Z. m. Lt. IV. 1906.4740/1938.

24