Kapusi Krisztián: Keresztezett életutak. Halmay Béla és Honti Béla miskolci polgármesterek (Miskolc, 2005)

Városért, hazáért - tollal és fegyverrel (1908-1922)

békében is nehéz körülményeket pokolivá fokozta. Az éhező helyi la­kosságtól vásárolni sem lehetett komoly tápértékű élelmiszert: krump­lin és cukorrépán kívül esetleg lóhús akadt az ottani „piacokon". A hadi helyzet még elkeserítőbben alakult. Az oroszok sokkal gyorsab­ban és közel másfélszer akkora haderővel vonultak fel, mint ahogyan azt elképzelte a német és osztrák-magyar „generálstáb". Téves pre­koncepciójának részeként indított augusztus 23-án támadást a Tar- nów felől Lublin irányába tervezett balszámyon, az oroszok szem­benálló 4. és 5. hadseregét viszont egyáltalán nem érte váratlanul a meglepőnek szánt offenzíva. Átütő siker ezért nem született az emlí­tett frontszakaszon, ugyanakkor a Stryj és Tamopol közötti környék­re kiterjedő jobbszámyon még csak részleges volt a felvonulás, ami­kor a 3. és a 8. orosz hadsereg támadásba lendült.37 A miskolci 10-es honvédeket testközelben sújtotta az utóbbi fejle­mény. Hadnagyuk, Halmay Béla ott volt a lembergi, a grodeki és a kulikovi csatákban, majd hősiesen védte Przemysl várát. A harctéri vereségek és a közvetlen életveszély élményénél is megrázóbb volt számára barátjának, kollégájának és bajtársának elvesztése: 1914. szeptemberében értesítette levelével a miskolci tanácsot, hogy Kuli- kovnál elesett a mellette küzdő dr. Gombár István, a városi árvaszék elnöke.38 Bukovina zömét, Galícia középső és keleti részét megszáll­ták az oroszok, Przemysl védőivel azonban nem bírtak: a 10-es hon­védek és baj társaik - bízván a felmentő seregben -, a végsőkig tartot­ták az elszigetelt várat. Halmay Béla érdemeit méltányolta a hadveze­tés, előléptették főhadnaggyá, helytállását a „Przemysl várának vé­delmében tanúsított vitéz és kitűnő szolgálatainak legfelsőbb elisme­rése" kitüntetéssel díjazták.39 Az ellenséges haderő taktikát váltott 1914 novemberétől, és a vár közvetlen megvívása helyett megkezdte a védők szisztematikus kiéheztetését. A fokozatosan romló életkörül­mények 1915 újévén bírhatatlanná váltak, a magyar katonák azonban minden képzeletet felülmúló hősiességgel és kitartással igyekeztek alkalmazkodni a megszokhatatlan viszonyokhoz. Kiapadt az egyedü­37 Galántai ]. 2000. 203-206. p. 38 Somorjai L. 2003. 184. p. 39 B.-A.-Z. m. Lt. IV. 1924. Halmay Béla törzskönyvi lapja 23

Next

/
Oldalképek
Tartalom