Kapusi Krisztián: Keresztezett életutak. Halmay Béla és Honti Béla miskolci polgármesterek (Miskolc, 2005)

Városért, hazáért - tollal és fegyverrel (1908-1922)

állás birtokában a munkahelyén, otthonában pedig a fiatal feleségével és pici gyermekével életének talán legboldogabb tavaszát töltötte. Általa nem befolyásolható tényezők következtében hozott gyökere­sen eltérő érzéseket 1914 nyara, túlzás nélkül állítható: Halmay Béla életébe drámaian beavatkozott a történelem. Miskolc közönsége az 1914. június 28-i véres merénylet hírét álta­lános gyásszal, azaz fekete zászlós középületekkel, a nyilvános mula­tozás tilalmával és a törvényhatósági bizottság gyászközgyűlésével fogadta. A döbbenet csendjét napokon belül lázas várakozás, híréhes pezsdültség váltotta, a július 28-i hadüzenetet pedig már kirobbanó lelkesedés, masírozó katonazene, kávéházi ökölrázás és hangzatos szónoklatok dömpingje üdvözölte. Apadatlan harci kedv jellemezte Miskolcot az általános mozgósítás helyi, augusztus elsejei bejelentésé­nek napján is, majd amikor megérkeztek az első behívók, azok cím­zettjeinek lajstromát az utca nyilvánossága előtt, az összesereglettek kitörő ovációja közepette ismertette a postás.35 Halmay Béla neve is elhangzott, ő sem maradt ki a mozgósítás­ból. A város ugyan kísérletet tett a nélkülözhetetlen tisztviselőinek itthon tartására, a főjegyzőt és társait azonban 112870/4-1914. számú rendeletével a népfelkelői tényleges szolgálat kötelezettsége alól nem találta felmenthetőnek a Magyar Királyi Honvédelmi Minisztérium.36 Ezek után, Halmay Béla a 10-es honvéd gyalogezred hadnagyaként az elsők között indult a frontra. A Tiszai pályaudvaron hatalmas tö­meg búcsúztatta 1914. augusztus 27-én a katonákat. Szívszorító elkép­zelni, ahogyan Halmay Béla a még első életévét be nem töltött csecse­mő gyermekét a karján tartó, várandós feleségétől elköszönt (kislánya, Margit 1915. áprüis 12-én, édesapja hadifogságba kerülésével közel azonos időben született meg). A jelenet lezárta az egyenes ívű, kizá­rólagosan sikerélményeket, magánéleti örömöket adó ifjúkort, s a feltétlen boldogság soha többé nem tért vissza Halmay Béla életébe. Galícia volt az Osztrák-Magyar Monarchia legszegényebb és a cári Oroszországhoz legközelebb eső tartománya. A front pusztítása a 35 Somorjai L. 2003. 182. p. * B.-A.-Z. m. Lt. IV. 1906. 24532/1914. 22

Next

/
Oldalképek
Tartalom