Kapusi Krisztián: Keresztezett életutak. Halmay Béla és Honti Béla miskolci polgármesterek (Miskolc, 2005)

Halmay Béla gyermek- és ifjúévei (1881-1907)

1902. őszén, az eperjesi akadémián. Az eredetileg tanári pályára készült fiatalember, az ifjúkori álmát feladva választotta végül a perspektívát nyitó, államtudományi képzést.

A bécsi kormány támogatása nélkül, a neoabszolutizmus kemény éveiben indult meg Eperjesen a négyéves jogakadémiai oktatás. A központi hatalom ellenérzésének előnye is volt: az intézmény önállóan dönthetett a belső szervezetéről, a hazai igényeknek megfelelően alakíthatta ki a tantárgyi struktúráját. Tanárai mind rendelkeztek egyetemi magántanári címmel, 1913-ban például egyetlen sem akadt közöttük, aki minimum egy évet ne töltött volna korábban valamely külföldi univerzitás kebelében. Eperjes szellemiségét a magas szintű tudományos felkészültség mellett egyfajta liberalizmus jellemezte, a felvételnél származási, felekezeti szelekció sosem érvényesült. A századforduló tíz hazai jogakadémiája közül az eperjesin működött a legnagyobb létszámú tanári kar, és a hallgatóság is ott volt a legnépesebb. Elsősorban az alsó középosztály gyermekeinek továbbtanulását biztosította a szakmaiság terén kiemelt presztízsű intézmény.21 Ada- tolatlan, de valószínű, hogy Halmay Béla számára a szepességi Sap- chen rokonság még vonzóbbá tette Eperjest, ahol úgy teljesítette sorban kitüntetéssel a vizsgáit, hogy azokkal párhuzamosan munkát vállalt: 1904 szeptemberétől újra Miskolc város szolgálatában állott. Utóbb, 1906. június 23-án végül a kolozsvári tudományegyetemen fejezte be a tanulmányait, a Szamos partján szerezte meg az államtudományi doktorátust.22 A megújuló városi közigazgatás talán még csak sejtette, hogy mekkora szellemi tőkéhez jutott a huszonöt éves, jogi diplomás, egyszersmind díjnoki gyakorlattal bíró és akkor még nőtlen dr. Halmay Béla alkalmazásával.

21 Stipta I. 1996. 11 - 13. p.

22 B.-A.-Z. m. Lt. IV. 1924. Halmay Béla törzskönyvi lapja

15