Kapusi Krisztián: Keresztezett életutak. Halmay Béla és Honti Béla miskolci polgármesterek (Miskolc, 2005)

Halmay Béla gyermek- és ifjúévei (1881-1907)

hálás tekintetem (...) Áldom a Gondviselést, hogy a városszeretetnek, a polgári kötelességteljesítésnek Lichtenstein József által alkotott iskoláját járhattam".17

Miskolc a modem közigazgatás kiépülése alatt, a dualizmus első évtizedeiben (1907-ig) nem tartozott a legmagasabb státuszú, törvény- hatósági joggal bíró települések közé. Rendezett tanácsú városként szerény tisztviselői állásokat kínált, amelyekre a helyi nemesség túlzottan nem vágyott, inkább a vármegye igazgatásában vállalt főszerepet. Amikor végre elnyerte a város a hőn áhított törvényhatósági jogot (1907. évi LI. te.), akkor már megszokott dolog volt egy-egy hivatalnok iparos, kereskedő, esetleg zsidó származása, tehát Miskolc közigazgatásában a polgárság nagyobb súllyal reprezentáltatta magát, mint a nemesi elit.18 A törvényhatósági időszak egyetlen klasszikus értelemben véve „kékvérű" polgármestere, Szentpáli István pedig a habitusával (magát következetesen demokratának vallva, nevét a saját elhatározásából írta i-vel), szakmai múltjával (egy évtizednél tovább volt a helyi Kereskedelmi és Iparkamara titkára) valódi polgári erényeket képviselt, nagyúri allűrök nélkül „csak" a származása volt nemesi.19 Miskolc így a Halmay fiúk előtt is kitárta a „nadrágos" emberek világának ajtaját: Gyula és Béla a város szolgálatában szerzett nevet a családnak.

Önmagában a lehetőség nem lett volna elegendő mindehhez. Magyarország tisztviselői létszáma 1890 és 1910 között átlagosan 80 százalékkal emelkedett, mindenekelőtt a városokban volt hatalmas tülekedés egy-egy íróasztalért. A túlkínált munkaerő problematikáját fokozta az 1906-tól felgyorsult infláció: a városi köztisztviselők 40-41 százalékának évi keresete az értelmiségi létminimumot jelentő 2000 korona alá esett.20 Az alsó fizetési osztályokból kevés dolog, leginkább egy diploma tudta belátható időn belül kiemelni a pályakezdőt. Halmay Béla - tudásszomja mellett - egzisztenciális motívumtól sarkaltán mondott le a díjnoki állásáról és kezdte meg jogi tanulmányait

17 Reggeli Hírlap, 1935. október 4.

18 Szegőfi A. 2003. 704. p.

19 Dobrossy I.-Kapusi K. 2003. 14 - 16. p.

» Mazsu J. 1987 - 88. 32 - 37. p.

14