B. Balsai Jolán (szerk.): Kazinczy Ferenc metszetgyűjteménye Zemplén levéltárában I. Sorozat (Sátoraljaújhely, 1992)

Kazinczy Ferenc metszetgyűjteménye Zemplén levéltárában

között zempléni főlevéltárnok kezdte kialakítani a vármegyéhez írt hírességek, királyok, császárok, erdélyi fejedelmek, egyházi főméltóságok, hadvezérek, országos hírű politikusok, közéleti emberek, művészek, tudósoknak leveleiből. Kazinczy Ferenc 1815-től haláláig, 1831-ig folytatta ezt a munkát, gazdagítva a gyűjteményt arcképekkel is. Úgy gondolta, mint ahogy a gyűjteményhez írt előszavában el is mondja: *A jól vagy rosszul nevezetes emberek kéziratai aszerint érdemlik figyelmünket, mint az ő arcképeik. Magunk sem értjük, mint esik, de érezzük, hogy hozzájuk, a nem ismertekhez közelebb tétetünk, midőn képeiket látjuk, s midőn illethetjük a papírost, melyen kezek nyugodott, s a hatás nagyobb, ha együtt látjuk ... Midőn Levéltárunk oly vendégeket látand belépni küszöbén, kik itt múlathatnak, gyönyörrel és haszonnal forgathassák végig a minden becset felülhaladó gyűjteményt. Kérkedés nélkül szabad említenem, hogy a képek ... és sok eredeti kézírások az én ajándékaim, által hoztam azokat Autographiai Gyűjteményemből, melyet a külföld is ismer. Bár amit itten kezdtek, tovább is folytattassék. A maradék érdemli gondjainkat.’’15

Ezekkel a gondolatokkal Kazinczy, mint már korábban többször, most is megerősíti, hogy az arcképek megőrzik a történelmi nagyság emlékét és kézirattal együtt fokozzák a hatást. Újra leírja, hogy a „maradék”, az utódok, utókor megérdemli a gondoskodást és kötelessége is minden művésznek, tudósnak, politikusnak arcképet készíttetni magáról, hogy ezáltal is megmaradjon. Szerette volna, ha a metszetek gyűjtése tovább folytatódik; ezt a tanácsát azonban az utódok nem fogadták meg. A gyűjtemény csak néhány rajzzal gyarapították, pl. Kossuth, Széchenyi ábrázolásokkal, Lorántffy Zsuzsanna 1864-ben közölt arcképével, ezek azonban már nem tekinthetők e történelmi gyűjtemény részének, ezért belőlük nem is válogattunk.

Kazinczy a rézmetszetű és kőnyomatú képeket, mint művészi alkotásokat is becsülte, tudta, hogy helyettesíthetik az eredetieket, ezért készíttette el néhány olajképéről is a rézmetszetű változatot. Apósának, gr. Török Lajosnak, Klimes morva származású, bécsi festőnek 1787-ben festett arcképéről 1806-ban Neidl osztrák rézmetszővel elkészíttette annak metszet változatát, amelyet válogatásunkban is láthatunk. Gyűjteményünknek olyan darabja ez, amely más közgyűjteményekben nem található. A rézmetszők művészetéről többször külön is szólt: „nem szükség mondanom, hogy egy parányi megszakadozott, elszennyesedett kép, mappácska, de amely a rézmetsző mesterség feltalálása idejében dolgoztatott, nagyobb becsű dolog, mint mind azok a sok és igen szép mívű mappák, melyeket Karacs metszett, s Görög Demeter úr kiadott.'16

Nagyra értékelte a debreceni kollégiumhoz csatlakozott rézmetsző művészeket, Erőss Gábort (1779-1815), Kiss Sámuelt (1781-1819), Sárváry Pált (1765-1846), Karacs Ferencet (1770-1838), Görög Demetert (1760-1833); főleg velük szerette volna elkészíttetni a magyar történelmi arcképcsarnokot. Igazán megbecsülte a régi hagyományokat megőrző, azokat tovább fejlesztő bécsi, németalföldi művészeket, mint Lucas Schnitzer (1633-1671), Meyssens (1640-?), Widemann (1619-1652), vagy kortársai közül Trentsenszky József (1793-1839), Jacob Adam (XVIII. század), Neidl (1776-1832).

Kazinczy metszetgyűjteményéből 50 arcképet válogattunk ki és adunk közre. Válogatási szempontunk az, hogy lehetőleg közismert történeti nagyságok legye 15 Zemplén vm. Levéltára (Sátoraljaújhely) XV. -5. Kazinczy levéltári működésének iratai.

16 Kazinczy Lev. IV. 245.