Csorba Csaba: II. Rákóczi Ferenc és a kuruc szabadságharc (Miskolc, 1986)

Zászlót bontanak a kurucok

ostromzár alatt a kurucok. A kis létszámú őrség itt is szívósan védekezett és csak 1705 január 2-án adta meg magát. Csaknem egy esztendei ostromzár után kapitulált Szendrő vára is, - 1704. augusztus 23-án. Kassát 1704. október 21-én adták kuruc kézre védői. 1705. január 1-én kapitulált Szatmár. Ezzel Északkelet-Magyarország minden vára Rákóczi kezére került. Ez a terület volt kezdettől a kuruc szabadságharc fő fészke, legbiztosabb, legállandóbb támasza. Mindez azonban nem jelentette azt, hogy képesek lettek volna a kuruc hadak egy állandó védővonalat tartva megoltalmazni az ellenségtől. Ehhez erős várakból álló szilárd védővonal kellett volna. A hézagos várlánc azonban erre nem volt alkalmas. Sőt Rákóczi nemhogy szaporította volna az erősséget, hanem még néhányat le is romboltatott. Először Tokajt, majd Szendrőt. 1704. október 8-án adott Rákóczi írásos rendeletet Zemplén vármegyének Tokaj "elhányattatására". Ráeresztették a Tisza és a Bodrog vizét, amely elmosta a várat 1705 tavaszán. Mára már csak egy kis faldarab hirdeti régi dicsőségét.

A tokaji sóraktárt ettől kezdve csak kisebb őrség vigyázta Tokaj városában. Tokaj helyett Szolnokot erősíttették.

A borsodi várak közül Ónod már romos volt, Diósgyőrnek sem volt katonai jelentősége. Abaúj egyetlen számottevő erődítménye Kassa fallal körülvett városa. Boldogkő csak kis őrhelynek számított. Regéc elhagyott rom.

Zemplénben az észak-zempléni hegyi várak jelentéktelenek. Patak részben romos, katonailag nem védhető. Szerencs sem sokkal különb. Borsodban Szendrő fennállt egészen 1707 tavaszáig, amikoris Rákóczi leromboltatta. Ma már szinte nyoma is alig fedezhető föl a kopár hegytetőn.

Sárospatak vára a XVII. század második felében

1B