Csorba Csaba: II. Rákóczi Ferenc és a kuruc szabadságharc (Miskolc, 1986)

A kibontakozástól a hanyatlásig

A KIBONTAKOZÁSTÚL A HANYATLÁSIG 1704-ben a kuruc hadsereg létszáma elérte a 60-70 ezer főt. Ez volt a csúcs. A későbbi években ezt a számot sem elérni, sem meghaladni nem sikerült. Dacára annak, hogy a kuruc túlerő nyomasztó volt, igazi jelentős, nyílt mezei ütközetben nem sikerült tartós, döntő eredményt elérni a csapatok fegyelmezet­lensége, gyenge felszerelése és gyakorlatlansága miatt. A portyázás azonban nem kevés veszteségeket okozott a császári seregeknek, melyek létszámát éve­kig nem tudták a szükségleteknek megfelelően növelni, mert minden erőt a nyu­gati hadszintér kötött le. A legnagyobb gondot azonban az jelentette, hogy 400 km-nél jobban a kuruc és a francia-bajor seregek sohasem tudták jobban megközelíteni egymást.. Az 1704. augusztus 13—i második höchstádti csata volt a fordulópont. A császári és az angol erők itt döntő győzelmet arattak. Ettől kezdve csak kisebb katonai kontingensek, katonatisztek és a pénzküldemények jelentettek francia részről segélyt Rákóczi számára. Összehangolt, átütő ere­jű támadásról, amely a császári haderőt öss2eroppantotta volna, többé szó sem lehetett. A francia katonai vereségek sorozata lehetővé tette, hogy a császár egyre nagyobb erőket dobjon át a magyarországi frontra. A tehetetlen táborno­kok helyét energikusabb vezénylő főtisztek vették át. A kurucok száma viszont egyre apadt. Az ország gazdasági csőd felé haladt. A Rákóczi által kibocsá­tott rézpénz évről-évre értéktelenebb lett, forgalmát szinte csak erőszakkal lehetett fenntartani. Egyre nélyült a szakadék a harcot vezető nemesség és a katonaság zömét adó jobbágyság között. A vármegyék és a városok számára a kuruc hadsereg számára történő szállí­tások nem kis terhet jelentettek. Miskolc város számadásai évről-évre jó.1 tük­rözik ezt. A város központi helyzete miatt meglehetősen gyakran vonultak át rajta csapatok is, akiknek szállásáról és élelméről is gondoskodni kellett, íme néhány példa a hosszú lajstromból: 1705: tíz pattantyúst és 110 kísérő hajdút kellett nyolc napig ellátni; Károlyi Sándor ezredében lévő főtiszteket és cselédeiket kellett vendégül látni; A francia orátor főtisztekkel és "feles számú cselédekkel" szállt meg a városban A fejedelem társszekereit kísérő 210 hajdút kellett ebéddel ellátni Öt zászlóalj katonát kellett ellátni élelemmel Ezer Szeges- és Sáros vármegyei hajdút kellett élelmezni 1706. januárjában ismét megfordult Rákóczi Miskolcon, itt ülésezett ugyanis a szenátus. Elhatározták az üléseken újabb két millió forint értékű rézpénz ki­bocsátását. Kimondták, hogy a hadba nem vonuló nemes pénzen váltsa meg távol- maradását. Fejedelmi kancelláriát állítottak fel br. Sennyey István elnöklete alatt. Az előző, 1705. év eseményeiből is említést érdemelnek az északkeleti me­gyék vonatkozásában a következők: Rákóczi Ferenc páteset bocsátott ki rfj. gr. Barkóczy Ferenc főcolonellus ré­szére, melyben megbízta, hogy toborozzon egy reguláris lovasezredet Zemplén, Abaúj, Torna, Gömör és Kishont vármegyék területén. Bercsényi Miklós Andrássy Györgynek adott utasítást a megyei hadak ezre- dekbe szervezésére. A gömöri, abaúji és tornai lakosokból alakult ezred főka­pitánya lett Andrássy. 19

Next

/
Oldalképek
Tartalom