Csorba Csaba: II. Rákóczi Ferenc és a kuruc szabadságharc (Miskolc, 1986)

A kibontakozástól a hanyatlásig

Az 1706. év jelenté» eseménye volt, hogy Gönc abaúji mezővárost szabad hajdúvárosi kiváltságokkal adományozta meg Rákóczi. Hűséges szolgálatukért mentesítette lakóit minden adózás alól. 1706-ban Rabutin tábornok erdélyi hadával megpróbálta elfoglalni Kassát. Radies András brigadéros azonban hősiesen megvédelmezte. Mindazonáltal a csá­szári hadak jelentős pusztítást végeztek Északkelet-Magyarországon. Rákóczi ezt nem tudta megakadályozni, sőt a rövid időre kuruc kézre került Esztergom várát is rövid ostrom után feladni kényszerültek a felkelő csapatok. Egyre nagyobb az elégedetlenség a katonáskodó jobbágyparasztok soraiban, akiknek otthonmaradt családját a földbirtokos nemesek sanyargatják. Ekkori­ban születnek a kuruc népköltészet szegénylegény énekei. íme egy részlet: Nincs becsületi a katonának, Mint volt régentén a kurucoknak. Vajon vagyon-é hírével a méltóságnak, Hogy sok vitézek, Próbált legények Rút becsben vannak? 1707 elején Túróc megye emlékiratot körözött a vármegyék között a nemesi szabadságot ért sérelmekről, Rákóczi egyes rendeletéit törvénytelennek tart­va. Az ónodi országgyűlésen vonják kérdőre a megye követeit s tárgyalás nél­kül véres elégtételt vesznek. Az eljárás módja sokakat megdöbbent s nem a kuruc egységet erősíti, hanem inkább az ellentéteket szítja. A fejedelem a fegyveres erőre támaszkodva tudja csak elfogadtatni a népszerűtlen gazdasá­gi intézkedéseket. 1707 szomorú nevezetességű esztendő Miskolc életében. Rabutin ekkor éget­te föl a várost, s ezt a kárt csak sok év múltán tudta kiheverni a település. A kuruc .hadsereg létszáma egyre fogy. 1707 végén mintegy 53 ezernyi, 1708- ban 34 ezer, 1709-ben mintegy 30 ezer, 1710-ben 20 ezer s a háború végén már csak mintegy 18 ezer kuruc állott fegyverben. Míg a szabadságharc első sza­kaszában a kuruc hadsereg nyomasztó létszámfölényben volt, addig 1708/9-től a császári sereg került létszámfölénybe. A szabadságharc gazdasági bázisát jelentős részben Rákóczi magánbirtokai­nak jövedelme jelentette, különösen a hegyaljai bor külföldre történő eladá­sából származó jövedelem. Az északkeleti megyék voltak a kuruc hadiipar fő bázisai is. Kassán ágyúöntő műhely működött, a gömöri és abaúji kis bányavá­rosok (Mecenzéf, Rozsnyó, Csétnek, Oobsina) vasműves mesterei puskát készí­tettek. De bevonták a fegyverkészltésbe a Hegyalja és Miskolc ügyes iparosa­it is. Kellett a sok mesterkéz, hiszen egy mester egy hónap alatt hat-hét puskát tudott elkészíteni. A munka lendületére mi sem jellemzőbb, mint az, hogy 1704/5-ben mintegy nyolc 'hónap alatt négyezer puska készült a kuruc had­sereg számára. Kardot elsősorban a messzeföldön híres csetneki csiszárok ko­vácsoltak. A lőporgyártás fő helyei is a Hegyalján és környékén voltak. Mind­ez az igyekezet azonban a szükségletekhez képest kevésnek bizonyult. A kuruc hadsereg fegyverzete a háború egész tartama alatt mennyiségileg mindig elma­radt a követelményektől. Minőségi vonatkozásban sem a legkedvezőbb volt a helyzet. Különösen az ágyúpark volt elavult s kevés volt a hozzáértő tüzér is. Nem utolsó sorban ennek tudható be, hogy a kuruc várostromok olyan soká­ig tartottak. Szinte az egyetlen hatásos módszer ugyanis a blokád, a kiéhez- tetés volt a kurucok kezében. Ágyúkkal nemigen tudták megadásra bírni a vi­20

Next

/
Oldalképek
Tartalom