Lázár Olga: Életem szörnyű naplója (Miskolc, 1987)

napi tanácskozás után mégis úgy döntöttünk anyuval, hogy várunk, amíg ez a szörnyű világ lezajlik, és ha túléljük, akkor összeházasodunk. Gyurinak nem nagyon tetszett a dolog, de ő is belátta, hogy még nagyon fiatalok vagyunk mind a ketten: Én 17, ő 22 éves; ha meg kell halni, olyan mindegy, hogyan halunk meg. Nagyon szerettük egymást.

Eljött a búcsúzás órája. Akkor még nem tudtam, hogy utoljára látjuk egymást. Gyuri pedig úgy bízott benne, hogy rövidesen találkozunk! De valahogy megéreztem a szörnyű jövőt, amit nem is titkoltam Gyuri előtt. Kezét számra tette, hogy ne folytassam szörnyű jóslatomat.

Sajnos előérzetem nem csalt. Csak abban tévedett, hogy én maradtam életben még egyelőre ő helyette. Nem bántam volna, ha fordítva történik. Sok mindentől megkímélhetett volna a sors.

•Még ott hallottuk, hogy Pusztavámon az egész orvos századot — ahol Gyuri is volt — kivégezték. Ezután teljesen elvesztettem életkedvemet, és ha Hédi nincs mellettem, talán nem is lenne alkalmam mindezt papírra vetni.

Jó életünk vége felé közeledik, rövidesen újra költözködünk, visznek a téglagyárba. Csak a szüléimért aggódom nagyon. Apu nagyon csendes lett, alig hallani szavát. Ha beszél, akkor is csak arról, hogy ha elválasztják családjától, ő végez magával. Akkor még nem sejtettem mi vár rá. Sokszor elnézem: szép szál, magas ember, szép kék szemei elmerengenek, pipa a szájában, fújja a füstöt. Gondolatai messze járhatnak. Ugyan mire gondolhat ilyenkor? Ha észreveszi, hogy figyelem, elmosolyodik, próbál viccelni, de én tudom, hogy egész lényét nagy keserűség tölti el.

Végigharcolta az első világháborút, meg is sebesült és ezt kapja viszonzásul, amiért hűségesen védte hazáját...

Edit — a legjobb barátnőm — minden nap itt is meglátogat. Ők is itt laknak a közelben, egy idegen családhoz telepítették őket. Özvegy édesanyja nagyon nehezen viseli el, hogy három fia munkaszolgálatos. Csak Edit tartja benne a lelket.

Harmadnap zuhogott az eső, megkezdődött a kiköltöztetés.

6