Lázár Olga: Életem szörnyű naplója (Miskolc, 1987)

Délután kicsit kisütött a nap és Edittel kimentünk sétálni az Arany János utcára - a gettó területén - és egy régi ismerősöm­mel találkoztunk, egy keresztény fiúval. Tíz évvel volt idősebb tőlem. Mielőtt Gyurit megismertem, jártunk együtt. Egy utazás alkalmával a vonaton ismerkedtünk meg (apuval Szerencsre utaz­tunk). Jó pajtási viszony volt közöttünk (más nem is lehetett, hi­szen olyan válaszfal állt kettőnk között, amit ledönteni soha nem lehet). Ő elmondta, hogy másnap mi is sorra kerülünk. Akkor csodálkoztam, honnan tudja, hogy mi mikor kerülünk sorra. Később hallottam, hogy a Gestapón dolgozik. Hogy mi az igaz belőle, ma sem tudom... Hálás voltam neki egy két kedves sza­váért, mert a gettó területére keresztény ember nem jött be, sen­ki sem kockáztatta miattunk a szabadságát. Keresztény embert ha a gettó területén elfogtak, éppen úgy elvitték, mint a zsidót. Sokan a legjobb barátok közül, akikben úgy bíztunk mint önma­gunkban, azok fordultak el leghamarabb. Hálás vagyok volt főnöknőmnek, dr. Szikszaynénak, aki el­intézte, hogy egy párszor mint kisegítő dolgozhattam a kozmeti­kában, így néha kijutottam a gettó területéről az üzletbe. Levette a köpenyemről a sárga csillagot, hogy a vendégek ne tudják, hogy zsidó vagyok, mert akkoriban Miskolc elit társasága mind hozzá járt: az összes magas rangú tiszti asszonyok, akiknek félje mind az orosz fronton harcolt és küldték haza a sok rabolt holmit. Ott mindennel eldicsekedtek, szinte divatrevűt rendeztek a szebbnél szebb lopott ruhákból és ékszerekből. Másnap, ahogy M. megjósolta, ránk került a sor. Ahogy ki­értünk a téglagyárba, hatalmas ütések és rettenetes zivatar foga­dott. A magyar csendőrök bemutatkoztak, minden tudományu­kat előszedve. Minket, fiatal lányokat összeszedtek, hogy munká­ra visznek. A szülők féltek, hogy mi vár ránk. El voltak készülve a legrosszabbra. Ezek a gazemberek semmitől sem riadtak vissza. Két órai ázás után vegre elengedtek minket. Mondanom sem kell, hogy bőrig áztunk. Még a bugyiból is úgy csavartuk ki a vizet. El voltunk készülve, hogy ha nem golyó, hát egy alapos 7

Next

/
Oldalképek
Tartalom