Lázár Olga: Életem szörnyű naplója (Miskolc, 1987)

A DOKUMENTUM JELENTŐSÉGE

Magyarországon a IE világháború előestéjén, majd a háborúba lépés idején a náci zsidótörvények mintájára egymást követték azok a zsidótörvények (1938., 1939., 1941), amelyek politikailag morálisan „másodrendű”, megvetett, kitaszított, üldözött emberré degradálták a közel egymillió zsidó származású magyar állampolgárt. A törvények nyomán elsősorban a szegénysorsú és értelmiségi pályákon dolgozóktól fokozatosan megvonták a munkához való jogot is. A férfiakat pedig, mint politikailag megbízhatatlanokat, 1940-től tömegesen hívták be munkaszolgálatra, s jórészük a fronton pusztult el.

Sorsuk bár egyre elviselhetetlenebbé vált, de nagy részük életét 1944. március 19-ig, az ország német megszállásáig közvetlen veszély nem fenyegette. Az ország megszállása után Hitler követelésére és az őket kiszolgáló Sztójay kormány támogatásával rövid néhány hónap alatt Magyarországon is végrehajtották a zsidó lakosságon — a fővárosiak kivételével — mindazt a gaztette, amit Németországban csak közel egy évtized alatt fejeztek be. Néhány hónap alatt Európában és talán az egész világon a legnagyobb gaztettre, a legszörnyűbb pusztításra került sor. Az auschwitzi „halálgyárba” hurcolt mintegy félmillió zsidóból néhány hét alatt több, mint három és félszázezret pusztítottak el.

E szörnyű eseményt már eddig is több memoár pl. Betlen Oszkáré; dokumentumkötet, tanulmány és tudományos feldolgozás - Karsai Elek, Lévai Jenő, Ránki György, külföldi munkák dolgozzák fel. Ismereteink azonban még mindig csak részlegesek, kevésbé ismertek, publikusak. Pedig a II. világháború nemcsak a harctéri események, a frontok alakulásának, a diplomáciának stb. története, hanem ennek szerves része az eddig még jórészt mindig háttérben maradt, talán a fasizmus legkegyetlenebb tette az európai, köztük a magyar zsidóság tömeges elpusztítása. Ma,

70