Lázár Olga: Életem szörnyű naplója (Miskolc, 1987)
Il I i IL I I .ül I nem került rá sor. Amint már írtam, a nap legnagyobb eseménye az „Ap- pel”. Itt hirdetnek ki minden új, a munkára vonatkozó dolgot, a büntetést is itt szabják meg. A legjobban fáj a hajlevágás. Pár hónap alatt már megnőtt valamennyire, fafésűvel próbálunk egy kis frizurát csinálni magunknak. Tükrünk az ablaküveg. Sohasem hittem volna, hogy ilyen remek tükör lehet egy sima ablaküveg. Ma ismét kint dolgoztunk a szabadban, mély árkokat ástunk. Mi célt szolgál, azt hiszem a németek sem tudják. Amikor a német nők egy kicsit magunkra hagynak minket, elővesszük a lopott színes villanydrótokat és abból apró csecsebecséket készítünk. Én most egy szép virágkosáron dolgozom. Körülbelül 10 cm nagyságú, sárga rézdrótból és színes virágok vannak benne színes műanyagból, amivel a rézdrótok szigetelve vannak. Készítettem már több bonboniert, tetején színes virágdíszítéssel. Sohasem hittem volna, hogy ilyen tehetség veszett el bennem. Kár, hogy ilyen körülmények között kell felfedezni. Úgy elmerültünk a kosárkészítésben, hogy nem vettük észre, hogy az egyik német nő megállt mellettünk. Még a vér is megfagyott az ereimben, amikor megkérdezte, hogy mit csinálok. Magamban búcsút mondtam a hajamnak: hogy a lopott drótokért mit kapok, arra még gondolni sem mertem. De csoda történt: ahogy a nő megnézte a virágkosarat, visszaadta, hogy fejezzem be és ha kész, szóljak neki, addig ne is dolgozzak. Mondanom sem kell, tejesen megzavarodtam. Nem tudtam, mitévő legyek. De a többiek unszolására befejeztem. Nagyon szép lett a sárga kosár, benne a sok szép színes virág: nagyon jól mutatott. Amikor odaadtam a német nőnek, nagyon tetszett neki és kérte, hogy adjam neki. Én boldogan odaadtam, csak a büntetéstől megszabaduljak. Semmi kedvem sem volt patkányok táraságában aludni a pincében (ez is egyik büntetési módszerük volt). Amikor elment, fogadalmat tettem, hogy többet semmi 32
