Lázár Olga: Életem szörnyű naplója (Miskolc, 1987)
Egy napon el voltunk keseredve és bizony az öngyilkosság gondolatával foglalkoztunk. Sokat beszéltünk róla, hogy a villanydrótig kellene eljutni, amivel körül voltunk kerítve. Az villanyárammal volt telítve: erről a németek még akkor, amikor megérkeztünk, fölvilágosítottak, hogy szökésre még csak ne is gondoljunk, mert ahogy a dróthoz érünk, agyonüt. Ha előbb valamelyik német agyon nem lő, mielőtt még odaérünk. Éppen a napokban történt egy szörnyű szerencsétlenség és talán ez is volt ránk olyan elkeserítő hatással. Egy kislány, aki é- vek óta nem látta a bátyját, a drótkerítésen kívül meglátta testvérét; a németek kísérték. Rögtön felismerték egymást. Örömében a dróthoz rohant, de még mielőtt a bátyja figyelmeztetni tudta volna, megtörtént a szörnyű tragédia. Azt hitték, a fiú rögtön megzavarodik. Mondanom sem kell, milyen rettenetes hatással volt az esemény az egész blokkra. Hogy felejteni tudjuk ezt a borzalmas tragédiát, a latrinára siettünk, mert ott születtek a hírek (latrina hírek), ami azután újabb erőt adott ahhoz, hogy tovább vonszoljuk magunkat és ne kövessünk el valami őrültséget,— habár ez itt csak megváltás lehetett volna. A latrinát lengyel fiúk ásták és föléje négyszögletes deszkát helyeztek. Ilyen három volt a közelünkben, ami kb. 3 ezer ember részére készült. így aztán ha valakinek szüksége volt rá, sorba kellett állni. Volt idő, amikor csak egy óra múlva került rá a sor az emberre, mert mindig olyan hosszú sorok voltak. Ha valakinek hasmenése volt, az jobban járt, ha leült valahol a közelben, mert mire sorra került, már úgysem vette volna igénybe. Itt aztán a sok álldogálás közben születtek a hírek: amint már említettem, ezek voltak a mi éltető erőink. Többnyire Hitler halálával és a mi megszabadulásunkkal foglalkoztak. Tudtuk, hogy nem igaz és mégis hittünk benne. Gyakran jártak erre lengyel fiúk — mindegyik csíkos egyenruhában, mint odahaza a rabok, hátukon egy piros csík jelzéssel - el-eldobtak egy-egy cédulát, hogy a németek észre ne vegyék, rajta egy-két vigasztaló szó, 18
