Csorba Csaba: „Számos dicsőségű első Rákóczi György" - A nagy fejedelem (Szerencs, 1993)

Életútjának vázlatos históriája

Rendkívüli figyelmet fordít a várak megerősítésére, állandó erős, jól felfegyverzett őrséggel való ellátására. Kiterjedt gondoskodása mind családi váraira (Ónod, Szerencs, Sárospatak stb.), mind Erdély kulcsfontosságú erősségeire (Kővár, Munkács, Várad). Főleg Váradot félti, erősíti. 1640-ben odaállítja főkapitánynak utódjául kiszemelt idősebb fiát, Györgyöt, akit aggódó levelek egész sorával int: jobban vigyázzon Váradra, mint a szeme fényére, mert ha hibája miatt végveszélybe kerül, szülői érzelmeit félretéve jár el vele szemben. A Habsburg hatalommal szemben az ország kormányzati önállóságának megtartását ugyanúgy elengedhetetlennek tartja, mint a vallásszabadságot. Jól tudja azonban, hogy a fő ellenség igazából a török, s csak a kényszernek engedve hódol neki. Csak az alkalomra vár (ami életében nem következik be), hogy szembefordulhasson vele. 1645-ben (rejtjelezve) írja fiának Váradra: „mi tartunk az török csalárdságától és hitetlenségétől, ott benn is igen vigyázz."

Hosszas mérlegelés után 1644. február elején a svédekkel szövetségben megindul a királyi Magyarország ellen:

8