Bodnár Tamás: Szádeczky Károly első világháborús naplója. Egy miskolci honvéd visszaemlékezései (Miskolc, 2017)

A napló átirata - Olasz fronton

a közénk vágó hullni levágta. A nálunk lévő kötszert mind rákötöttük, de átvérzett. Később kocsin vitték le a kórházba, honnan magyar földre került. Szombaton éjjel, augusztus 18-án íeldrohéra mentem. Úgy éjjel 2 óra lehetett, mikor hallom, hogy lubickol a vízen valami. Ráengedtem egy s^alvent, de már késő volt. Reggel tudtam meg, hogy olaszok jártak csónakon ideát. Szegény drótpostánkat elvitték, mert biztos aludt.

Nap-nap mellett nehéz ágyúzások voltak, úgy hogy nem tudtunk a damból kimozdulni. Később kaptunk egy hadnagyot, aki igen félős volt, csak lentről adta a parancsot. Én minden este világító patronnal lőttem át a Piavén, de többet 10-15-nél nem tudtam, mert már ezrivel gránátozott rám az olasz.

Ha feldrohéra mentem nyolc-tizedmagammal, igen kellett vigyázni, hogy az olasz meg ne hallja a fölváltást. Olyan közel voltunk egymáshoz, hogy a kézigránátot könnyedén dobtuk át a vízen.

Levelet még hazulról nem kaptam mióta kint vagyok.

Balról a tizenkettesek91 voltak egy sarokban, de szegények igen sokat szenvedtek, mert közelebb voltak az olaszokhoz mint mi. A repülő 15-20 jött %from^a és úgy gránátozott, talán csak ezektől féltem a legjobban. Mindég a legmélyebb helyre húzódtam. Lent a kavernában lámpánk nem volt, így telefondrótnak a burkolatát égettük, de rettenetes füst volt lent. Mikor följöttünk csak úgy köpködtük a kormot ki. Ágyúink Sentpietróban voltak elhelyezve hátunk megett 1-2 kilométerre, egy széjjellőtt háznak a pincéjében. Sokat megtörtént, hogy olyan alacsonyan lőttek, a harmadik szá91 A Magfar Királyi 12-es honvéd gyalogezred San Dona di Piave város felé helyezkedett el. Deseő 1931. 19. melléklet.

48