Bodnár Tamás: Szádeczky Károly első világháborús naplója. Egy miskolci honvéd visszaemlékezései (Miskolc, 2017)
A napló átirata - Olasz fronton
zadot teljesen tönkretették. Egész nap csak a halottakat és a sebesülteket szállították a tréns^ekerek, kiket lent egy közös sírban temettek el. 24-én egész nap rengeteg olasz repülő járt. Ez jelent valamit mondogatják az idős bakák, és tényleg, október 25-én éjjel 12 órától 27-én déli 12-ig olyan pergőtűz alatt álltunk, már nem bíztunk az életben. A kaverna szája már be volt temetve és mi lent voltunk. Éhesek nem voltunk, habár nem ettünk. A gerendák csak úgy recsegtek a gránátrobbanástól. Egyik baka imádkozott, másik nevetett, káromkodott lent a nagy muri alkalmával. Rettenet meleg volt már, majd meggyűltünk. Úgy 27-én dél felé már nem lőtte a damot, hanem a tüzérséget a hátunk megett. Csak a zúgásokat hallottuk, hogy már túlmegy rajtunk, így hozzáfogtunk a kiásáshoz. Rengeteg földet húztunk le míg kiszabadulhattunk. Mikor már kint voltunk, csudálkozva azon, hogy a hat méter magas damból már csak két- három méter van. Rém sárgák voltunk, úgy hogy alig ismertük meg egymást, azonnal beástuk magunkat a puha földbe. Én mosingerer mellé kerültem, de rettenetes látvány tárult elém, mert már csak úgy jöttek az olaszok keresztül a vízen. Több mint három szalag golyót lőttem ki, de olyan zaj volt, hogy nem hallottam a mellettem lévő hangját. A víz csak úgy vitte az olasz hullákat, de mind jobban jöttek. Sőt már azt is láttam, hogy hidat csinálnak. Tüzérségünk csak itt-ott lőtt egy-kettőt. Talán öt óra lehetett, mikor már hátulról kaptunk tüzet, el nem tudtuk gondolni, hogy mi ez, csak mikor hallottuk, hogy a 12-eseknél már átjöttek az olaszok. így tartottuk magunkat hat óráig, míg sötét lett. De ilyen zivatart még életemben nem éltem keresztül, rém sár volt és víz. Egyszer csak hallom, hogy jön a parancs, hogy meneküljön ki merre lát. Én nem tudtam, hogy merre is menjek. Mindent eldobáltunk, csak úgy könnyen szaladtunk, de alig értünk a tüzérségünkig, máris szántóföldekre kellett mennünk, mert az utakon ágyúk, kocsik, trének mentek. Alig értünk egy szőlőskerthez, már több sebesültünk volt. 49
