Kende Tamás: Az intézményes forradalom. Adatok a kommunista párt kulturális és társadalmi történetéhez Borsod-Abaúj-Zemplén megyében 1945-1956 (Miskolc-Budapest, 2014)

A szervezettség legfelső foka (Adatok a kommunista párttagság kérdéséhez)

tozónak, az, aki nem becsüli annyira a Pártját, hogy tagdíját rendszeresen fizesse, nem érdemli meg azt, hogy a magyar demokrácia vezető pártjának tagja legyen. (Taps. Úgy van.)”136

A fentiekből kitűnik, hogy Kovács Istvánnak, a már 1945 márciusában is megfogalmazott kettős értékrendjéből ismét a fegyelem és a párthűség szorult hátrább, a tömegpártiság javára. Valójában a tagdíjkérdést éppen nem mereven, hanem rugalmasan nem oldották meg az MKP történetének végéig.

1949 márciusában már egy másik ország másik pártjának vezetőjeként jelenthette Kovács István, hogy „Párttagságunk öntudatának megnövekedése kifejezésre jut többek között abban is, hogy a felülvizsgálás megkezdése óta ugrásszerűen megnőtt pártunkban a tagdíjfizetők száma. Párttagjaink a Párthoz való viszonyuk rendezésével egyidejűleg rendezték tagdíjhátralékukat is.”137 Rendelkezünk olyan adattal, mely egyértelműen az egyesülés utánra tehető a tagdíjfizetések rendezése. Jellemző, hogy az 1948 tavaszi tagkönyvcsere, tagrevízió közben Miskolcon a nagyszámú pártból kizárt között csak egyedennél található az az indoklás, hogy nem fizetett tagdíjat. Zárójelben megjegyezhetjük, hogy ezzel az erővel a fél vármegyét kizárhatták volna.138

Arra kerestük a választ, hogy a Magyar Kommunista Párt tagsága miképp alakult 1945 —1948 között. Kijelenthetjük, hogy „a kartonok dzsungeléból”, a pártstatisztikákból és más típusú forrásokból nem adható meg a Magyar Kommunista Párt tényleges párttagságának száma egy adott időben. Igaz ez a területi, megyei és települési szintekre is. Számaink, statisztikáink — ahogy láthattuk — már a kezdetekkor sem voltak megbízhatóak. Jobb híján használjuk azokat, ám ezen források használatakor kritikával kell élni.

Ami a valóságos párt tagságot (annak tartalmát), fegyelmezettségét és szervezettségét illeti, a tagdíjfizetésekre felhozott adatok és példák azt az előfeltevésünket támasztják alá, hogy a szakirodalomból ismert és a köztudatban máig létező: lenini-sztálini típusú bolsevik párt képe a valóságot nem fedi a koalíciós időkben. A Magyar Kommunista Párt — dacára az 1948-as tagrevíziónak — egy, az eddigi elképzelésektől eltérő: a saját szerve136 Tagkönyvcserével erősítsük Pártunkat és a demokráciát. Kovács István beszámolója és Kádár János felszólalása a Magyar Kommuista Párt funkcionáriusainak összértekezletén 1948. január 11-án. Szikra, Budapest, 1948. 9. p.

137 Kovács István: A tagfelülvizsgálat eredményei. Beszámoló a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége ülésén 1949. március 6-án. Szikra, Bp., 1949. 29. p.

138 MNL. B.-A.-Z. m. Lt X. 5/s. 2. őe.

61