Kende Tamás: Az intézményes forradalom. Adatok a kommunista párt kulturális és társadalmi történetéhez Borsod-Abaúj-Zemplén megyében 1945-1956 (Miskolc-Budapest, 2014)

A szervezettség legfelső foka (Adatok a kommunista párttagság kérdéséhez)

során meglátogatta Miskolc, Ózd, Salgótarján, Szécsény, Pásztó, Gyöngyös és Hatvan kommunista pártszervezeteit. A kommunista párt tagságára vonatkozóan csak a Borsod megyei Ózdról szolgáltatott adatot a Központi Vezetőségnek. Jelentése szerint kb. 2000 tagja volt 1945 február elején Ózdon a kommunista pártnak. Ez a szám azonban becsült, mert mint Révész írja „a vezetőség nem tudta a pontos tagszámot közölni velem.” A Gerő levélben említett nyilasokat Salgótarjánban nem találta (vagy levelében nem említi), az ózdi pártszervezetről szólva viszont határozottan jelentette, hogy abban „sok a volt nyilas, a vezetőségben szintén találtam egy volt nyilast (Vincze József)”.67 Tehát legalább is ámyalandók a kommunista párt tömeges tagtoborzását megelőző korszak szigorúbb — eszmei és politikai — kritériumaira vonatkozó állításokat. A párttagság számára vonatkozóan, a fenti források alapján azt kellene képzelnünk, hogy a már felszabadult Budapesten is tevékenykedő Magyar Kommunista Párt tagságának egyharmadát — több mint 10.000 párttagot — két ipari kisváros, Salgótarján és Ózd68 adta.

A megváltozott politikai légkörben az illegalitásból kilépő kommunista pártnak története folyamán először kellett szembenéznie egy legális parlamenti tömegpárt pártépítési problémáival. Ez tükröződik a Magyar Kommunista Párt Központi Bizottsága 1945. január 19-i ülésen69 készült jegyzőkönyvből is, ahol Kovács István egyfelől azt a kérdést feszegette, hogy morális alapon ki lehet a párt tagja, másrészt az ország felszabadított részein spontán megalakuló pártszervezetek szaporodása kapcsán kifejtette, hogy eljött az ideje egy mástípusú, tömegpárt szervezésének. Itt hangsúlyozni kell, hogy amíg az illegalitásból kilépett, és az emigrációból hazajött pártvezérek arról értekeztek, hogy ki is lehet a párt tagja, milyen szociális és morális mutatóknak kell azoknak megfelelniük, addig a Kommunista Pártnak a központtól gyakorlatilag független helyi szervezetei — ahogy a korszakban nevezték őket: a települési Kommunista Pártok — a felszabadított országrészeken spontán módon megalakultak, s a tagságuk is hirtelen felduzzadt. Kit lehet felvenni, kérdezte a Párt legfőbb szervezője, és így válaszolt: „Baloldali munkások, akik részt vettek a fasizmus elleni harcban. Nem szabad szektának maradni, tömegpárttá kell alakulni.” Kovács István fontos kérdést vetetett fel.

67 PTIA 274-16/86. 2. p.

68 A kérdéses időszakban Pest VIII. kerületéből 2000 jelentkezőről tesznek említést, Pécs és környékéről pedig 3200-3300 tagról számol be Farkas Mihály a Központi Vezetőségnek. PTIA 274. f. 2. cs. 13. őe. 1. p., ill. PTIA 274. f. 2. 18. őe. 15.1.

49 PTIA 274. f. 2. cs. 11. őe. 2.1.

H