Kende Tamás: Az intézményes forradalom. Adatok a kommunista párt kulturális és társadalmi történetéhez Borsod-Abaúj-Zemplén megyében 1945-1956 (Miskolc-Budapest, 2014)
A szervezettség legfelső foka (Adatok a kommunista párttagság kérdéséhez)
lentett és a tényleges párttagság száma között 150.000 —200.000 fő volt a különbség. A forrásokból egyértelműnek látszik, hogy a párttagság számára vonatkozó statisztikai adatok, már a legális kommunista párt újjászervezésének elejétől fogva ellentmondásosak: igen gyakran kaotikusak. A helyi iratok érdekes módon mutatnak rá az eltérés okaira és előzményeire. Mielőtt azonban rátérnénk azokra, jelezni szeretnénk, hogy minden, a témára vonatkozó magyar és idegen nyelvű összefoglaló műben az 1944 végétől 1945 márciusáig tartó időszakban a Kommunista Párt tagságának növekedését két számmal szokás jelezni. A kezdeti időszakra vonatkozó becslések 3000 főre teszik a párttagságot, míg 1945 márciusában 30.000 főben adják azt meg. Az a szakirodalom és a hagyomány szerint közismert, hogy az 1944 végén, Szegeden újjáalakult kommunista párt 1945 tavaszáig igen szigorúan vette a párttagságot. A pártba való belépéshez elengedheteden volt két párttag ajánlása és a megfelelő önéletrajz. Bár 1945. január végén Gerő Ernő Debrecenből Nógrádi Sándornak, az MKP északmagyarországi titkárának írt leveléből kiderül, hogy a hagyományos párttörténet fenti állításai kritikával kezelendők, akár a párt tagságát, akár a párttagfelvétel szigorúságát vizsgáljuk. Még egyszer: 1945 márciusában 30.000 „megbízható” ember alkotja a Magyar Kommunista Pártot! Gerő ezt írta január 31-én: „A pártszervezet titkárától Salgótarjánból kaptunk levelet. A párttitkár, Kerekes elvtárs azt írja, hogy Tarjánban és környékén a pártnak, már 8000 tagja van. Közli továbbá, hogy ott a mi pártunkon kívül egyelőre nincs más párt. Az, hogy a salgótarjáni ipari, és bányavidéken pártunk gyorsan növekszik, nagyon jó. De az, hogy máris 8000 tagunk van igen komoly kétségeket támaszt bennünk. Mi tudjuk, hogy Tarjánban és környékén a nyilasok befolyása nagy volt. Az is nyilvánvaló, hogy az állítólag felvett 8000 párttag jelentékeny része konjunktúrából jött hozzánk. Ezt az ügyet jól meg kell vizsgálni és a nélkül, hogy becsületes munkásokat elutasítanánk, meg kell szabadítani a pártot az oda nem való elemektől. Nyilasokat, ha vannak ilyenek, minden további nélkül ki kell zárni.”66 Gerő Nógrádinak írt leveléből is kitűnik, hogy erős kritikával kell kezelnünk azokat a közléseket, mely szerint legalábbis 1945 tavaszáig a Magyar Kommunista Párt úgy formálisan, mint morálisan komoly feltételeket szabott a pártba jelentkezők számára. Ezt a feltevést támasztja alá Révész Géza jelentése is, amit az MKP Debreceni Központi Vezetőségéhez írt az észak-magyarországi szervezetekről. Révész észak-magyarországi útja « PTIA 274-16/119. őe. 20. p. 33
