Kende Tamás: Az intézményes forradalom. Adatok a kommunista párt kulturális és társadalmi történetéhez Borsod-Abaúj-Zemplén megyében 1945-1956 (Miskolc-Budapest, 2014)
"A Nagy Terv"
csit megértők az interjúalanyok iránt: nem valószínű, hogy az emlékező, emlékeztetett kommunisták „különössége” volt az akadálya annak, hogy az általuk végrehajtani képzelt Nagy Tervre emlékezzenek.48 Azt túlzás volna állítani, hogy a kommunizmusról és a kelet-európai kommunista pártokról szóló tudományos diskurzus kizárólag másodlagos fhssességű, politikai, ideológiai (akár üdvtörténeti, akár összeesküvés-elméleti céllal összehordott) közhelyek összessége. Ám, mint azt láthattuk, a fent említett toposzok használata nem hogy nem idegen a szakirodalomtól, de azokkal előszeretettel éltek elődeink, ideológiai preferenciáktól és politikai világnézettől függedenül. Szélsőséges esetekben mindezekhez — magyarázó erőként — használtak ma már elképesztő nemzetkarakterológiai közhelyeket, mintegy erősítendő a kívánt, leggyakrabban manifeszt politikai koncepció melletti érvelést. Különösen „az oroszok és az orosz kommunizmus” és „a zsidók” (vő. moszkoviták versus „nemzeti kommunisták”) esetében bukkannak fel a történész számára a tizenkilencedik század második feléből ismerős nemzetkarakterológiai toposzok. Tapasztalataim szerint e toposzok, közhelyek frekventált használata a múlt megismerése helyett, a valós vagy lehetséges társadalmi folyamatok megértése helyett történik. Mindeközben „csak” olyan kérdések sikkadtak el, mint a kommunista pártok társadalmi története, a kommunista fordulatok társadalomtörténeti háttere és motívumai, a még formálisan nem győztes kelet-európai kommunista pártok milliós tagságának mentalitástörténeti elemzése. „Idegenek” erőszaktételéről, vagy elhivatott és tudatos élcsapat történelmileg szükségszerű győzelméről és az elhivatottság és a tudatosság társadalmi, nemzeti méretű kiterjesztéséről olvashatunk elavult közhelyeket. Bár, a tapasztalatok szerint az elavult jelzővel óvatosan kell bánnunk, hisz a fent vázolt (akár üdvtörténeti eredetű, akár összeesküvés-elméleti) kompatibilis koncepciók a legújabb szak- irodalomból is változatlan formában köszönnek vissza. Jelen sorok írója számára a fenti historiográfiai vázlatból kirajzolódó kommunizmus-történeti kép a Nagy Tervről, lett légyen az üdvtörténeti vagy összeesküvés-elméleti jellegű nem kielégítő, azt társadalomtörténészként elfogadhatatlannak tartja. Ha kérdései történetileg, tudományosan relevánsak, úgy nincs más út: vissza kell térni a „forrásokhoz”. Azokhoz a 48 Hegedűs András - Zsillé Zoltán: Élet egy eszme árnyékában. Wien, 1985.; Toranska, Teresa: Oní. Stalin's Polish Puppets, (trans. By Kolakowska, Agnieszka) Collins — Hamill, London, 1987.; Hruby, Peter: Fools and Heroes: The Changing Role of Communist Intellectuals in Czechoslovakia. Pergamon Press, Oxford - New York etc., 1980.; vö. Charlton, Michael: The Eagle and the Small Birds. Crisis in the Soviet empire: from Yalta to Solidarity. The University of Chicago Press, Chicago — London, 1984. 53-85. pp. Különösen a Szász Bélával készült beszélgetéseket! 24
