Kende Tamás: Az intézményes forradalom. Adatok a kommunista párt kulturális és társadalmi történetéhez Borsod-Abaúj-Zemplén megyében 1945-1956 (Miskolc-Budapest, 2014)
"A Nagy Terv"
nista politikus S2er20k sajátja a kommunÍ2mus és a hajdan gyŐ2tes kommunista pártok történelmét Lenin Mi a teendőjéből leve2etni. A kiváló történés2, E. H. Carr 12 kötetes nagy S20vjet-Oros2ors2ág történelme is a2 említett művel és műből ke2dődik, arra építi a bolsevÍ2mus és a s2ovjet jelenségének történeti leírását.40 S2ellemtörténeti alapokon a dolog érthető és helyénvaló. Ám — meggyŐ2Ődésem S2erint - csakis a S2ellemtörténet keretei kÖ2Ött.41 A2 intenció és a terv (a Nagy Terv) olyan topos2ai a kommunÍ2musról S2Ó1Ó S2akirodalomnak, amelyek a2 érdeklődők és a S2akemberek S2ámára valóban blueprint lettek mára. Terv és annak fokoaatos és tudatos végrehajtása, e2ek a kelet-európai kommunista pártok történetének legfőbb sajátosságai mindmáig, különösen a2 1945—1948 közötti idős2akra vonatko2Ólag.42 A fentiek mellett, mint láthattuk a fegyelem, a szerve2ettség voltak a kommunisták, mint olyanok sikerének legfőbb 2áloga. Mindezek mellett a párt és a párttagság mibenléte, annak viszonya a társadalomhoz, ha nem is teljesen érdektelen, de sokadrangú kérdés maradt a történettudomány számára. Egy amerikai történész kísérletet tett arra, hogy „a kommunisták”, mint olyanok között valamilyen különbséget tegyen. Három skálán helyezte el őket a vezető káderektől (1.) az aktivistákon (2.) át a „front- tagokig”, opportunistákig, gerillákig, társutasokig és a szavazókig (3.) bezárólag. Különösen ez utolsó halmaz — mely természeténél fogva a legnagyobb — heterogenitása is teszi kétségessé Burks klasszifikációját.43 Burks klasszifikálni és disztingválni próbált: „Bárki, aki a kommunizmus kutatására adja magát, hamar szembesülni fog azzal a különleges (curious) ténnyel, hogy a kommunisták különbözőek (are of different kinds.)”44 A 40 Carr, Edward H.: A History of Soviet Russia. I-XTV. vols. Macmillan, London, 1953-1978. Különösen az első kötet (The Bolshevik revlution. 1917-1923. 1950) legelső része érdekes számunkra. 41 A kommunizmus történetének anti-marxista, reformleninista historiográfiájára ld. Kende Tamás: The (anti-) Marxist Geistesgeschichte of Party Histories in Eastern Europe. Storia della Storiografia — Histoire de l’Historiographie, 2012. 2. 151-164. pp. 42 Holzer, Jerzy: Der Kommunismus in Europa. Politische Bewegung und Herrschaftssystem, (aus dem Polnischen von Jöhling, Wolfgang — Hahn, Hans Hennig) Fischer Verlag, 1998. 79-93. pp. 43 Burks, R. V.: The Dynamics of Communism in Eastern Europe. Princeton University Press, Princeton — New York, 1961. 11. p. 44 Uo. 8. p.; Burks idézett könyve, más a tanulmányban kritikusan bemutatott művekkel (Fejtő, Seton Watson stb.) referenciaként szerepel — a nyolcvanas évek közepéig megjelent, hagyományos, üdvtörténeti elemzések mellett az új századforduló reprezentatív kollektív orosz történelmi összefoglalójában, mely mű Közép-Kelet-Európa történelmét szándékozik újraírni a XX. század második felében a „posztszovjet” közönség számára. „Central’no-Vostochnaya Evropa vo vtoroj polovine XX véka v treh tomah. T. I. Stanovlenie reaTnogo socializma”. 1945-1965. Otv. red.: Őrlik, I.I. Nauka, Moszkva, 2000. 21
