Kende Tamás: Az intézményes forradalom. Adatok a kommunista párt kulturális és társadalmi történetéhez Borsod-Abaúj-Zemplén megyében 1945-1956 (Miskolc-Budapest, 2014)
"A Nagy Terv"
a kommunisták egy előre kigondolt és kidolgozott terv alapján haladtak. A cseh esetben a válasz biztosan igenlő.”34 Zinner szerint a tervszerűség és „A Terv” fegyelmezett végrehajtása magából a kommunizmus és a kommunisták természetéből fakad. Bárhogy is van, látható, hogy a tervszerűség, a tervezettség és az intenció minden elemzésben — ideológiától alapvetően függedenül — központi szerepet játszik a kommunizmusról, és főként a kommunista hatalomátvételekről szóló elemzésekben. Tudományos igényű elemzésekben éppúgy, mint politikai propagandairatokban és pamfletekben egyaránt. A kommunizmusról szóló könyvtárnyi irodalomban találhatóak olyan művek, amelyekben a fenti műfajok keverednek. Megmosolyogtató példa mára az FBI legendás kommunista-vadász igazgatójának,}. Edgar Floovernek a kommunizmusról, mint olyanról szóló „monográfiája”, mely anatómiai példája a fent említett műfaji keveredésnek. A „teoretikus” Hoover számára is Leninnek a Mi a teendő című írása a kályha, melytől elindul. A némileg katekizmusra hasonlító, s a Sztálint olvasott történész számára leginkább A lenini^mus kérdéseke.:35 emlékeztető könyvben a Nagy Tevről így ír a szerző. „Lenin terve, melyet az 1902-ben publikált, Mi a teendő című könyvben tett közre az egész világra vonatkozott.”36 Hoower nem foglalkozott a kö- zép-kelet-európai fordulatokkal, hisz a „Vörös rémálom”37 genezisét és annak amerikai történetét, valamint az Amerikára és a szabad világra gyakorolt káros hatását írta meg. Hoower szerint a kommunisták, mint o- lyanok célja (nála: dedication) nem kevesebb, mint a „szabad emberek leigázása mindenütt.”38 Az engem érdeklő témáról, a kommunista forradalom, hatalomátvétel természetéről a Nagy Terv mellett az októberi forradalom kapcsán ír a szerző. Természetesen azt — ellentétben az 1917. februárival — nem tartotta forradalomnak, hanem puccsnak. A bolsevikok sikerét a rájuk, és csakis rájuk jellemző legmagasabb szervezettségnek és fegyelmezettségnek tudta be.39 Ez a gondolat is ismerős lehet a Sztálint olvasottak számára. A historiográfiai érdeklődésű történész ehhez csak annyit tehet hozzá: nem véledenül. Nem a harcos antikommunista és a harcos kommu34 Zinner, Paul E.: Communist Strategy and Tactics in Czechoslovakia, 1918-1948. Praeger, New York — London, 1963. 117. p. 35 Sztálin, J. V.: A leninizmus kérdései. Szikra, Budapest, 1945. 36 Hoover, Edgar J.: A Study of Communism. Holt, Rinehart and Winston, Inc. New York - Chicago - San Fransisco — Toronto, 1962. 60. p. 37 A kifejezést egy amerikai könyvből kölcsönöztem. Fried, Richard M.: Nightmare in Red. The McCarthy Era in Perspective. Oxford University Press, Oxford — New York, 1990. 38 „...dedication of communists to conquer free men everywhere.” Hoower: i.m. 3. p. 39 Uo. 67.p. 20
