Kende Tamás: Az intézményes forradalom. Adatok a kommunista párt kulturális és társadalmi történetéhez Borsod-Abaúj-Zemplén megyében 1945-1956 (Miskolc-Budapest, 2014)

Az intézményes forradalom intézményének élete. Pártélet az ötvenes években

A borsodi megyebizottságnak az ötvenes évekre „letisztult”, a megye pártéletéről szóló jelentései, bár a legkevesebb konfliktust közvetítik, szempontunkból mégis érdekes források.

1951 tavaszának hónapjairól, különösen a májusban tartatott, központilag szervezett párttaggyűlésekről szóló tudósítások érdekesek. A megye alapszervezeteinek majd’ mindegyike megtartotta a taggyűlést, 1137-ből csak 23-ban nem volt. A párttagság legnagyobb arányban az encsi, szikszói, mezőcsáti, sátoraljaújhelyi és tokaji járásokban jelent meg, a részvétel ezeken a helyeken 80-85%-os volt. Jelentős számban (a tagok 75-80%-á- ban) jelentek meg Borsodnádasdon és a Diósgyőri Gépgyárban. A legnagyobb létszámnövekedést produkáló, Miskolci Városi Pártbizottság alapszervezeteiben a tagság 35%-a vett részt az alapszervezeti gyűléseken 1951 májusában, míg a Diósgyőri Kohászatnál 50-55%-os volt a tagság részvétele a taggyűléseken. 1952 szeptember elején arról tudósított a megyebizottság, hogy a taggyűléseken a tagság 70%-a jelent meg megyeszerte.

1952 novemberében a tagkönyvcsere miatt szerte a megyében „aktívabbak lettek az elvtársak a taggyűléseken, a megjelentek arányszáma emelkedett, emelkedett az egy főre eső tagdíjfizetési ádag és általában (8%-kal emelkedett azok száma, akik tagdíjukat rendezték.”362

1953 áprilisában a rendkívüli taggyűlések sikeréről számolta be, melyeken megyeszerte a tagság 80-85%-a jelent meg, a jelentés szerint.

1953 szeptemberében a kibővített járási választmányi ülések sikeréről és a kollektív vezetés kampányának haladásáról számoltak be.

Ehhez képest a megyebizottság Szervezési Osztályának egyik politikai munkatársa jelentésében október végén már az 1953 nyarán meghirdetett új vonal helyi sikertelenségéről tudósított. A „Hogyan instruálják a pártbizottságok az alapszervezeteket” témában írt borsodi helyzetjelentés arról számolt be, hogy az egyszerű, vidéken élő párttagok nem ismerik a párt és a kormány új programját, holott azok sikere „a tömegek között dől el.” A helyi pártszervezetek vezetői nem tanítják az új kurzust a helyi párttagoknak, hanem csak követelnek tőlük, így az idézett politikai munkatárs. A soros taggyűléseken pedig, mint beszámolt szerzőnk, kevesen jelenetek meg. A jelentés megfogalmazása szerint „a Kormány programnak sikere a tömegek között dől el”, ám az új kurzus épp a gyakori kurzusváltásokba és a folyamatos, ám egymásnak gyakran ellentmondó kampányokba belefáradt párttagság már kritikus szintű szkepszissel fogadta. Talán nem túlzás,

362 MNL. B.-A.-Z. m. Lt. XXXV. 69.2/24. őe.

179