Kende Tamás: Az intézményes forradalom. Adatok a kommunista párt kulturális és társadalmi történetéhez Borsod-Abaúj-Zemplén megyében 1945-1956 (Miskolc-Budapest, 2014)

Az intézményes forradalom intézményének élete. Pártélet az ötvenes években

ha az 53-as fordulat alacsony hatékonyságának egyik okát épp ebben véljük. A megyei pártéletben a fordulat nem következett be, mi több, az komoly zavarodottságot idézett elő a helyi pártszervezetek, főleg azok vezetőségei, és a helyi apparátusok életében.

A megyebizottság 1954. január 27-i jelentése is arról tudósította a pártközpontot, hogy „a tapasztalat az, hogy az új szakasz jelentősége még nincs minden pártbizottságnál tisztázva.”363 E tisztázásnak a dokumentumai a továbbiakban is hiányoztak a megyei pártapparátus központi irataiból. Ezek az apró, szinte jelentéktelen adatok, elszólások, jelentések épp azt a feltételezést erősítik, hogy a hagyományos párttörténetek eddigi tárgyául szolgált direktíva-párt és a párttagok, tagjelöltek tömegeinek pártja mennyire eltérő párt-, politika és pártpolitikai képpel, önképpel rendelkezett. Talán megengedhető az a megállapítás, hogy az idealizált és/vagy mi- tizált egységes párt mögött feltételezett pártegység mögött igen gyakran nemcsak közömbösség, hanem valóságos kétség, kétségek voltak.

A járási pártbizottságok irataiban már érdekesebb tudósításokat, életképeket olvashatunk a pártélet szervezettségéről, fegyelmezettségéről. Itt vannak mindjárt a bódvaszilasi járás információs jelentései 1950 tavaszáról a megyebizottság Szervezési Osztálya számára. A járási pártbizottság szervezési osztályának munkatársa által írt jelentések a járás falvainak pártéletéről tudósítanak. Bodvalenke pártéletéről azt írta, hogy a helyi kommunisták taggyűléseket ritkán tartottak, a pártszervezet népnevelői nem működtek, a párt tagjai egyáltalán nem aktívak, minek következtében „a felvilágosító munka nem megyen”. Az általános faluban épp a fentiek okán — így a jelentés írója — „jó a kuláknak”. Ugyanonnan tudható, hogy Becskehá^a kommunistái 1950 márciusában már egy éve nem tartottak taggyűlést. All párttagból öten már 10 hónapja nem fizettek tagdíjat. A jósvafői alapszervezetet rendben találta 1950. március végén a járási pártbizottság munkatársa. Komjátiból 8 párttagról tudósított. A faluban a népnevelők működtek, de, mint írta, „nem figyelnek rájuk”. Ez a kiszólás pontosan jelzi az amúgy működő pártmunka helyi politikai hatékonyságát, presztízsét. A taggyűlésekkel kapcsolatban gondokat tapasztalt a jelentés szerzője. Mint írta, a kis létszámú pártszervezet tagjai nem járnak rendes taggyűlésre, helyette „hár- man-négyen összegyűlnek, boroznak (...) dorbézolnak és reggel fele majd össze szurkálják egymást.” Ugyanonnan jelezte a fiatalok panaszát, mely szerint a régi kommunisták nem engedték őket a pártba. Égerszögön jó

363 MNL. B.-A.-Z. m. Lt. XXXV. 69. 2/25. őe.

180