Kende Tamás: Az intézményes forradalom. Adatok a kommunista párt kulturális és társadalmi történetéhez Borsod-Abaúj-Zemplén megyében 1945-1956 (Miskolc-Budapest, 2014)

Az intézményes forradalom intézményének élete. Pártélet az ötvenes években

foglalkoznak az adminisztrációval.” Egy másik hozzászóló is arra utalt, hogy az üzemi alapszervezetekben elvileg minden adott ahhoz, hogy a tagdíjfizetési morál magasabb legyen, mint a lakóterületi és más, falusi pártszervezeteknél: „Az üzemekben nagyobbnak kell lenni a százalék arányának, mert ott jobban kézben tudják tartani a tagokat, mint a körzeti szervezetekben.”360 Az MDP megyei vezetői a negatív tapasztalatok sorolása alapján további, adminisztratív intézkedéseket foganatosítottak, hogy a tagdíjfizetési fegyelmet megerősítsék Borsod megyében.

A taggyűlések látogatottsága ideológiai szempontból is fontosnak tűnt, még ha ez az MDP központi propagandájában nem kapott olyan hangsúlyozott szerepet, mint történt az a tagdíjfizetés esetében a fordulatot megelőzően. Az MDP testvérpártjának, a lengyel egyesült Munkáspártnak a központi ideológiai folyóirata, a Nowe Drog 1949 tavaszán külön tanulmányban tért ki a kérdés önmagán túlmutató fontosságára, valódi politikai jelentőségére. A Józef Cyrankiewicz által jegyzett dolgozat megírásának, megjelenésének előzménye az volt, hogy a LEMP vezetősége a pártközpontba beérkezett adatokból azt olvasta ki, hogy a tömeges párttagság taggyűléslátogatási fegyelme alacsony, frekvenciája erősen változó. Cyrankiewicz adatai szerint az egyesült lengyel munkáspárt taggyűléseit általában a tagságnak mindössze 70-75 százaléka látogatta, központilag szervezett kampányok idején ez az arány 90-95 százalékra emelkedett. Ez utóbbi számot is alacsonynak találta a szerző. Ami különösen érdekes Cyrankiewicz közleményéből, hogy a taggyűléseket változó frekvenciában, de valóban látogató párttagok közül jóval magasabb volt az egykori szocialisták, mint a kommunisták száma és aránya.361 Ezt mind ideológiai, mind szervezeti szempontból negatívan ítélte meg a LEMP központi orgánuma. Az intézményesült forradalomban a pártmunka, a „forradalmi munka” legfőbb helye a taggyűlés lett. A taggyűlés látogatása, az azon való részvétel vagy épp a taggyűlésről való hiányzás lett az a megfogható mutató, amely jelezhette a tömegesre duzzadt, és valódi politikai lehetőségektől, szereptől megfosztott kommunista párttagság viszonyát a párthoz és a párt politikájához. Ezért is érdekesek azok az adatok, dokumentumok, amelyek a hazai kommunistáknak a taggyűlések látogatásában megmutatkozó pártfegyelméről, párthűségéről és politikai aktivitásáról is szólnak.

360 MNL. B.-A.-Z. m. Lt XXXV. 69.1/16. őe.

361 Cyrankiewicz, Józef: O wynikach akcji scaleniowej i zadaniach ideologicznego i organizacyjnego wzmocnienie Partii. Nowe drogi, 1949. 2. 51-80. pp.

178