Kende Tamás: Az intézményes forradalom. Adatok a kommunista párt kulturális és társadalmi történetéhez Borsod-Abaúj-Zemplén megyében 1945-1956 (Miskolc-Budapest, 2014)
Az intézményes forradalom és a parasztság
iratunk fogalmazott: a probléma regisztrálására már nem volt szükség a pártközpontban. Hogy a különböző szintű pártvezetések és „pártok” mennyire másként értelmezhették még ekkor is a központi irányelveket, jó példa az 1951. július 6.-án, Miskolcon keltezett beszámoló a megyei falujárás állapotáról, annak perspektíváiról.328 Mintegy 1800 falujárót tartottak még ekkor is nyilván a borsodi megyebizottságon, bár megjegyezték, hogy a létszám csökkenő tendenciát mutat. A falujáró-vezetőket rendszeresen instruálták a megyei P.B.-n. A jelentés azt is tudatta, hogy a leggyengébb láncszeme a falujáró munkának a járási bizottságokkal való együttműködés, mi még ekkor is a falujáró jelentések utólagos, a járásokra való megküldésében merült ki. A helyi pártszervezetekkel való viszony sem volt felhőtlen, amit a borsodi agit.proposok a falusi párttitkárok és pártvezetőségek rovására írtak: „A helyi szervezet munkáját kevésbé segítik. A falujárók inkább helyettük végzik, mert több esetben előfordul az, hogy nem várják a falujárókat, annak ellenére, hogy a járás kiértesíti.” Különösen fejlődőképesnek nevezte a jelentés a falujárást a zempléni és az abaúji részeken, ahol korábban nem, vagy alig jártak falujárók. Azok, akiknek a rendszeres ellenőrzését a megyebizottság megoldottnak jelentette. Még október legvégén is készült olyan jelentés a falujárásról a Nagybudapesti Pártbizottságon, amely szerint „a falujárás jelenlegi formája jó, ellenben még jobb lesz akkor, ha a falujáró csoport vezetője - aki egy fejlett elvtárs - foglalkozzon a falusi pártszervezet népnevelő munkájának szín- vonalbeli emelésével, és a szervezettség megszilárdításával.”329 Ugyanekkori keltezésű az a borsodi jelentés, amely a falujárók aktív munkájáról számolt be, különös tekintettel az aktuális békekölcsön-jegyzésre.330 Ekkor már a téeszesítésre is nagy súlyt helyeztek a borsodi falujárók. Mindkét kampányról pozitív példákkal dicsekedtek a jelentést jegyző megyei titkár és az agitprop, titkár. Ám, rituálisan kritikus hangok is vegyültek a jelentésbe: „A falujáró munkák eredménye mellett azonban hiányosság is volt. A falujáróink ez ideig nem nagyon foglalkoztak falun a könyvtármozgalom és az olvasók között kiszélesítésével (sic!), valamint a szemléltető agitációval. (...) falujáróinkat sok esetben nem támogatják helyi népnevelők... Vagy pedig egyes falujárók vásárlási célokra használják fel...” Mindezekkel együtt úgy látták Miskolcon, hogy „a falujárás jelenlegi 328 MNL. MÓL. 276. 89/182. őe. 196-198. 329 MNL. MÓL. 276. 89/182. őe. 244-246. 330 MNL. MÓL. 276. 89/182. őe. 261-263. 160
