Kende Tamás: Az intézményes forradalom. Adatok a kommunista párt kulturális és társadalmi történetéhez Borsod-Abaúj-Zemplén megyében 1945-1956 (Miskolc-Budapest, 2014)

Az intézményes forradalom és a parasztság

Mindez a feljegyzés, ahogy az egy hónappal korábbi,326 önmagában semmitmondó, tele van formulával és rituális kritikával-önkritikával. Ám annak fényében, hogy egy évvel korábban a pártfőtitkár Rákosi gyakorlatilag leírta a falujárást, felettébb érdekes az ismertetett irat. Arról szól, hogy magán a pártközponton belül is lehettek és voltak olyan káderek, osztályok, akik, ha burkoltan is, de más következtetéseket és politikai akció- programot fogalmaztak meg, mint azt elvárták (volna) tőlük. A párton belüli kommunikáció egyik stratégiai kulcspontján 1951. tavaszán — az ismertetett feljegyzés alapján - még lecsapódott a társadalommal folytatott kommunikáció, az nem vált egyoldalú propagandává. A dokumentum megfogalmazói „építő módon” reflektáltak a legfőbb pártvezető sugalma- zására.

Az Agit.Prop. Osztály ismertetett feljegyzéseivel párhuzamosan más illetékesek is értékelték, feljegyezték, és helyenként feljelentették a falujárást. A pártközpont másik illetékes osztálya, a Mezőgazdasági és Szövetkezeti Osztálya az Agitációs Osztály anyagára egyáltalán nem rímelő jegyzést készített 1951. március 6-án.327 A Titkárság határozata által létrehozott té- eszpatronázst szervező és ellenőrző osztály a termelőszövetkezetek patro- nálásáról szóló jegyzésében csak mellékesen, és mint folyamatosan meghaladott és meghaladandó negatív összehasonlítási alapot említették a falujáró mozgalmat. Míg az Ágit. Prop. Osztály szíves fogadtatásról számolt be az átszervezett falujárók látogatásai kapcsán, addig a falujárást imitálandó és felváltandó szervezett téeszpatronálókat „nem egy helyen diadalkapuval, ünnepélyes keretek között a munkás-paraszt szövetséget méltatva” fogadták a dolgozó parasztok, legalább is a jegyzés szerint. Magáról a téeszpat- ronálásról »»kritikusan nyilatkoztak az irat összeállítói: a hagyományos falujárással szembeni toposzokat olvashatjuk: aprómunka, rossz szervezés és ellenőrzés, kirándulás, berúgás, basáskodás (sic!), a kapcsolattartás elhanyagolása a helyi (járási) pártbizottságokkal stb. Roppant beszédes elszólás szerint „a patronázs munkát még pártbizottságaink is gyakran úgy kezelik, mint a falujáró munkát, vagy esetenként még úgy sem.” Ezen új csoportok „munkájuk másik gádója, hogy nem igen ismerik a tszcs-k által felvetett problémákat és emiatt nem tudnak minden esetben támogatást nyújtani, hanem rá vannak utalva a hiányosságok, a problémák regisztrálására.” Ami annyit jelent, hogy a meghaladni kívánt társadalmi kommunikáció, minden átszervezés ellenére megmaradt. Ám erre a kommunikációra vagy, ahogy

326 MNL. MÓL. 276. 89/182. őe. 108-110.

327 MNL. MÓL. 276. 89/182. őe. 145-149.

159