Kende Tamás: Az intézményes forradalom. Adatok a kommunista párt kulturális és társadalmi történetéhez Borsod-Abaúj-Zemplén megyében 1945-1956 (Miskolc-Budapest, 2014)
Az intézményes forradalom és a parasztság
lapján” készítette. Az összefoglalásban ekkor már egyértelműen kritikusan fogalmazott a nagybudapesti falujáró-jelentés: „A falujárók agitációs munkája általában gyenge volt, ami elsősorban a jegyzett összegek kicsiségében mutatkozik meg.” Pedig csak a fővárosból 7500-8000, a vidéki városokból mintegy 4500 — köztük csak Borsod megyéből 1100 - falujáró és még 2- 300 „kultúraktíva” vett részt a békekölcsön jegyeztetésében. „Sok üzemből a legfejlettebb elvtársak, az üzemi pártbizottság tagjai és a vállalatvezető is kint volt a falujárókkal.” Mindezek ellenére az előírt összegnek átlag 40-50%-át sikerült lejegyeztetni a parasztokkal. A jelentés szerint a falujárókat meglepte a parasztok vonakodása a békekölcsöntől. Arról is tudósított a jelentés, hogy a helyi, falusi népnevelők alacsony számban vettek részt a kölcsönagitációban, főként alkalmazottak és kisiparosok, „s kevés a dolgozó paraszt”. Ez a kitétel is adalék a kommunista párt falusi társadalmi beágyazottságára... Az alacsony hatékonyságú nagyszabású kampányt nem segítette még az sem, hogy „a kulákokat a falujárók nem keresték fel, azt, helyesen a helyi közigazgatás végezte...” Párt és állam egyedi kampányban is összenőtt ekkorra. És mégis a várt és előírt eredmények elmaradtak, aminek okát a% ellenség tevékenységében is kereste és talált a jelentés. Ez önmagában említésre sem méltó, rituális formula, ám annak konkrét megfogalmazása több mint beszédes: „Az ellenség minden eszközzel hátráltatni akarja a kölcsön sikerét és összekapcsolja azt az adóvégrehajtás kérdésével. Azt mondja: ‘Ha nem volna adóvégrehajtás, menne is a kölcsön’. Az ellenség ilyen ravasz módszerének több pártfunkcionárius is áldozatul esik.” A fokozott szervezés és ellenőrzés, a koncentrált kampány, valamint az állami szervek bevonása ellenére a falujárás alapvetően megmaradt annak, ami volt korábban is: misszionáriusok és térítendők valódi kommunikációjának. Egyértelműen kitűnik a jelentésből, hogy 1950 októberére már nem csak a végletekig kizsákmányolt parasztok fáradtak bele az állandósuló — és a kizsákmányolásukat fokozó — kampányokba, hanem maguk a falujárók is. És nem csak az elmaradó eredmények csüggesztették őket, hanem mindaz, amit a parasztoktól hallottak, amit a falvakban láttak. A KV Titkárságának november 15.-Í ülése határozatot hozott a falujárás csökkentésére (megyénként és budapesti kerületenként 150-200 főre), s egyben megbízta az Agitációs és Propaganda Osztályt a falujárás újbóli átszervezésére.319 A 250 budapesti és 150 vidéki üzemet érintő átszervezést konkrét ütemtervvel 1951. május 1.-ig el is készítették az agitációs 319 MNL. MÓL. 276. 89/182. őe. 66-68. 154
