A Miskolci Kereskedelmi és Iparkamara 125 éve (Miskolc, 2004)

Dobrossy István: Az ipar és kereskedelem állapota, újjászerveződése a Kamara Borsod megyei területén (járásaiban) és a megyeszékhelyen 1944-1946 között - A gyárak és nagyobb vállalatok, a város és a megye gazdasági helyzete, termelőképessége az 1945. évi iparstatisztika alapján

IV-V. A fa- és bőripar helyzete: Nem volt figyelmet érdemlő e két, nyers- vagy alapanyag üzemi felhasználása a borsodi régióban. Az egyetlen miskolci terményraktár a Vay (ma József A.) úton működött, teljes munkás és tisztviselői kara nem haladta meg a negyedszáz főt. Közvetlen polgári hasznosításra dolgoztak, de érdemi anyag tevékenységüket nem dokumentálja. A sátoraljaújhelyi bútorgyár az adatgyűjtés időpontjában néhány munkást foglalkoztatott, gyáripari besorolása minden bizonnyal elnevezéséből következett. A fa-feldolgozásra a kézműipari, kisipari keretek jellemzők, a bőripar pedig a kamarai összesítések szerint nem volt jelentős. Az ipartestületek megkülönböztették a bőrfestést, a bőrdíszműkészítést, a bőröndöst és a nyergest, de ezek a miskolci és megyei címtárakban mint kisipar, háziipar jelennek meg.

VI—VII. Fonó-szövő és ruházati ipar a kamara borsodi járásaiban: A fonó- és szövőipar a XX. század első felében jobbára megmaradt a paraszti termékelőállítás szintjén, értékesítésének legfontosabb színterei pedig a piacok, vásárok voltak. A gyolcsos és a vászonkereskedő jól ismert alakja volt a régiónak, s mint kereskedelmi tevékenység nagyon sok embernek biztosított megélhetést. Miskolcon a XX. században mindössze két példát találunk arra, hogy szövőgyár működtetésére kérnek és ad a város engedélyt. A Pannónia kötszövőgyár az 1940-es évek kezdeményezése volt, s bár bekerült az ipar- statisztikába nincs ismeretünk későbbi működéséről. (1945-ben egy tisztviselő és három munkás legfeljebb egy „családi vállalkozás” szintjét érte el.) A Neményi kötszövőgyár neve ismeretes a város történetében, s mert a szovjet katonai igényeket, szükségleteket elégítette ki, munkásai dolgozhattak, s fizetésük is biztosított volt. Amikor 1949-ben létrehozták a nemzeti vállalatokat, azok között nem találjuk, tehát a háború uráni években megszűnt. Összességében nem volt több, mint „fellelt” statisztikai adat az egy kötöde és két szövő „gyár”. A ruházati iparnak nincsenek adatai, a termékek nagy- és kiskereskedők útján kerültek forgalomba.

VIII. A papíripar helyzete: A kamara területén az egyetlen papírgyár Diósgyőrben működött. Az ipari törzskönyv szerint az 1782-ben alapított üzem történetének legnagyobb átalakítására, felújítására 1926-ban került sor. Azelőtt, akkor és azóta is itt készült Magyarország bankjegy papírosa, de gyártottak „okmány, irodai, fogalmi, nyomó-papírosokat, kartonokat és szürke papíros lemezt”. A gyár mindig is nagy létszámmal dolgozott, s a kevesek közé tartozott, amelyek a háborút komoly károk nélkül és munkáslétszámát növelve élte túl. A háború előtt Szlovákiából, Ausztriából, Cseh- és Németországból szerezték be import-anyagaikat. Az 1945-ös statisztikai adatszolgáltatás pontosan megfelelt a valós helyzetnek.

IX. Az élelmiszeripar helyzete: Miskolcon 8, megyeszerte 15 üzemet soroltak „ipari” kategóriába. A szerencsi cukor, valamint az ettől független

147