A Miskolci Kereskedelmi és Iparkamara 125 éve (Miskolc, 2004)

Dobrossy István: Az ipar és kereskedelem állapota, újjászerveződése a Kamara Borsod megyei területén (járásaiban) és a megyeszékhelyen 1944-1946 között - A gyárak és nagyobb vállalatok, a város és a megye gazdasági helyzete, termelőképessége az 1945. évi iparstatisztika alapján

kakaó és csokoládégyár szovjet katonai felügyelet alatt dolgozott. Ennél a két üzemnél tesznek említést arról, hogy felvilágosítás az oroszok rendelete alapján az üzemről nem adható. A statisztikába felvett adatokat a járási főszolgabíró közölte azzal, hogy számok és tények eddig is ismertek voltak. Mindkét üzem jelentős számú munkást foglalkoztatott, s bár a cukorgyárat a németek leszerelték, a hiányzó gépeket a szovjet katonai parancsnokság pótolta. Az élelmiszeripar sarkalatos kérdését a működőképes malmok jelentették. Miskolcon 3, a megyében 12 nagyobb teljesítményű malmot tüntettek fel. Mint később nyilvánvalóvá vált, nem a malmok teljesítőképességén múlt, hogy kevés volt a kenyér és pékárú a megyében. A malmokon és cukorgyárakon kívül Ároktőn működött ipari kendergyár, de bármennyire is sejteti a munkásszám és a raktárkészlet, hogy jelentősebb üzemről van szó, ez aligha hihető. A megyét a szegedi kendergyár látta el nyers- és alapanyaggal, az ároktói üzem a szűk környezet igényeit lehetett csak képes kielégíteni. Miskolcon kenyérgyár, olajgyár és szikvízgyár működött, de termékeiket sokkal nagyobb mennyiségben a kisüzemi pékségek, falusi olajsaj- tolók, s szikvíziparosok állították elő. Ugyanilyen statisztikai túlzásnak tűnik „Gosztonyi” kisüzeme 4 munkásával. Gosztonyi Józsefnek a Városház téren közismert húsboltja volt, s „üzeme” csak ennek az egy üzletnek a kiszolgálására volt alkalmas. Az élelmiszer esetében Miskolc sokkal inkább a kereskedelmi hálózatra és ellátásra volt utalva, mint a helyi nyersanyagot feldolgozó saját üzemekre. A malmokat leszámítva, Miskolcnak nem volt élelmiszer ipara, mint ahogy az jellemzője volt a megye egész területének. Ahogyan Szerencsen a cukorgyárat, úgy Putnokon a malmot helyezte a megyei szovjet katonai parancsnokság „védelme és felügyelete” alá. Putnokon a malomtelepre még katonaságot is telepítettek, akikre a helyieknek kellett főzniük. „Cserébe” a vörös hadsereg a működéshez biztosította a szükséges szén és olaj mennyiséget. Putnok egy különleges szovjet élelmiszerbázis benyomását kelti, hiszen „az üzemben lévő és a malom tulajdonát képező nyersanyagokat a vörös hadsereg lefoglalta, felőröltette, a kész gyártmányt elszállíttatta, azaz az elszállítás folyamatban van. Ezen kívül a vörös hadsereg folyamatosan szállít őrlendő anyagot a telepre, melynek felőrlése folyik.” Hasonló tehertétel a megye egyetlen településére sem hárult. Ahogy Szerencs a cukor, Putnok a liszt, úgy Miskolc az olajszükséglet kielégítője, a hadsereg „szállítója” volt. A Bessenyői úti olajgyárban 100-nál több munkás dolgozott az étolaj előállításán. Arról nincsenek adataink, hogy mennyi olaj elszállítására került sor, a statisztika csupán annyit tüntet fel, hogy „ennek megfizetése egyelőre halasztást szenved.”

X. A vegyészeti ipar helyzete: A vegyészeti ipar körébe 15 féle termék előállítása, ill. forgalmazhatósága tartozott. A kőolajfinomításra térségünkben nem volt üzem, gázgyártásra, szappangyártásra, kátrány- és az148