A Miskolci Kereskedelmi és Iparkamara 125 éve (Miskolc, 2004)
Dobrossy István: Az ipar és kereskedelem állapota, újjászerveződése a Kamara Borsod megyei területén (járásaiban) és a megyeszékhelyen 1944-1946 között - A Kereskedelmi és Iparkamara kapcsolata a kereskedelmi testületekkel
köz, illatszer, villamossági cikkek, optika és orvosi műszerek nagykereskedőit találjuk. Az edelényi járásból 14 kereskedő (kereskedés) jelezte vagonigényét. Legnagyobb szállító a Rimamurány-Salgótarjáni Vasmű Rt. volt úgy, hogy havi 3 vagon élelmiszert, 2 vagon vasárut, napi 20 vagon vasércet szállított Rudabányáról Ózdra és Diósgyőrbe. (Az élelmiszert Szabolcsból hozta, valószínű saját munkásai ellátására.) Szendrőn öt vegyeskereskedő havi 2 vagon, Boldván 3 kereskedő havi 1 vagon szállítási igényt jelentett be. Három olyan fogyasztási szövetkezet is volt a kerületben, amelyek vasúti szállítást kívántak áruik értékesítéséhez. A mezőcsáti járás 11 nagykereskedője hetente 1-2 vagon mennyiségű tüzelőanyagot, fűszert és élelmiszert kívánt szállítani, s minden esetben Mezőcsát volt az célállomás. A mezőkövesdi járás 11 szén, fa, élelmiszer és terménykereskedője kívánta áruját vasúton szállítani. Az érkeztető állomás Mezőkövesd, Szihalom és Miskolc volt. Heti 1 vagon és havi 1 vagon között mozgott a kereskedők igénye. A miskolci járásból 3 kereskedő kőszén, tüzelőanyag és égetett mész szállításához igényelt havonta 4-8 vagont. Bükkszentkereszt tűnik ki az „őstermelői munkakörben kiégetett” mészmennyiséggel, amelyet a Diósgyőr-vasgyári vasútállomáson rakodtak be, s az ország bármely részére szállították. Hetente 8- 10 másfél tonnás vagont rakodtak meg darabos mésszel. A sajószentpéteri járásból a mechanikai palackgyár és a borsodi szénbányák volt a legjelentősebb szállító. Naponta 6 vagon szénre volt szükségük, s kétnaponta 1 vagon üveg árut szállítottak a főváros irányába. A szénbányák vállalat az Alföldről (Békés, Csongrád, Arad és Torontál megyéből) szállított havi rendszerességgel élelmiszert alkalmazottai ellátására. A barcikai villanytelep működtetéséhez Kúráidról, Putnokról, Sajókazáról és Szentpéterről naponta szerelvény szállította a szenet. Bélapátfalva a régió legnagyobb szállítás igénylője volt. Napi 20 vagon cementet szállítottak el, 10 vagon szenet, 3 vagon üzemanyagot és folyamatosan gipszkövet rakodtak, s indították útnak, amelyet 150 vagon mennyiségben határoztak meg. Az ózdi és diósgyőri vasgyárak szállítási igénye nem szerepel a megyei listán. A táblázatból azt érzékelhetjük, hogy 1945 májusában Borsod megyében és Miskolcon 60 olyan üzem, bánya, szövetkezet és főleg árunagykereskedés volt, amelyek a vasúti áruszállítást rendszeresen igénybe vették. Szenet, fát, üveget általában innen szállítottak, s a kismennyiségű árun kívül nagymeny- nyiségü élelmiszer érkezett a kamarai kerület településeire.70 A régió helyzetének folyamatos romlásával a kereskedelem és szövetkezetügyi miniszter 1946-tól elrendelte a havi helyzetjelentéseket. A kamarának a megadott szempontoknak megfelelően a fontosabb élelmiszerek és iparcikkek áralakulásáról, az áruforgalomról, ezzel összefüggésben a bérvi70B.-A.-Z. m. Lt. IX. 201. 38.519/1945. 125
