A Miskolci Kereskedelmi és Iparkamara 125 éve (Miskolc, 2004)

Dobrossy István: Az ipar és kereskedelem állapota, újjászerveződése a Kamara Borsod megyei területén (járásaiban) és a megyeszékhelyen 1944-1946 között - A Kereskedelmi és Iparkamara kapcsolata a kereskedelmi testületekkel

szonyok alakulásáról kellett statisztikát és írásos jelentést összeállítani. Az ipar általános helyzetéről szóló értékelést a gyáripar és a kisipar területén is meg kellett írni. A korábbi időszakhoz képest a téglagyárak, a fa- és fűré- szeltáruk gyártása, az üveggyártás és a textilgyártás sem mutatott érdemi kimozdulást. Az építőiparban nincsen munkalehetőség, holott nagy szükség lenne az új lakásépítés beindulására. A kamara a hibás lakáspolitikát tette felelőssé a pangásért, „...a háztulajdonosok a házak rendbehozatalát, illetve karbantartását nem is tudják, de nem is akarják vállalni, abból indulva ki, hogy a háztulajdon jövedelmet nem hoz, jövőjét bizonytalannak látják, így az esetleg kínálkozó kölcsön lehetőségét sem merik igénybe venni.”71 A bőr és élelmiszer (főleg a hús) ipart általánosan jellemzi a csempészet elhatalmasodása. Vidékünkön a marhaállomány 10%-ra csökkent. A szénbányászat az a terület, amely gyökeresen megváltozott, eredményei növekednek. „A szénbányászat terén jelentős változás történt azzal, hogy a borsodi szénbányák államosításra kerültek. Az ezzel kapcsolatos feladatok megoldása viszont lassan folyik. Megfontolandó a képzett és bányáik viszonyait jól ismerő eddigi tulajdonosok tapasztalatainak további igénybevétele, megfelelő személyzeti közreműködésük útján. A termelés örvendetesen növekedett, értesülésünk szerint az eddigi 30%-os mélypontról a termelés már a békebelinek 55%-ára emelkedett.” A kamara elsőként véli felfedezni, hogy az államosítások egyfelől szükségesek voltak, másrészt a termelékenység ugyan növekszik, de a későbbiekben egyre jobban hiányozni fog az egykori tulajdonosok helyismerete és szakértelme.

Az ipari termelés és a kereskedelmi forgalom ismeretében a kamara jelentéseiben határozottan középpontba kerül a megye súlyához viszonyított kormányzati elhanyagolása, főleg az élelmiszerellátás területén. 1946 végén - tehát egy évvel a korábbi után - a jelentés áralakulással kapcsolatos fejezetrészében olvassuk, hogy „egyedül székhelyünk az, ahol különösen az élelmiszerek az ország más vidékeivel szemben lényegesen magasabbak. ...Székhelyünk a legnagyobb vidéki városi alakulat, 110.000 ellátatlan lakossal, a borsodi bánya- és iparvidék szomszédságában, ahol kb. ugyaneny- nyire tehető az ellátatlan lakosság száma. A Miskolc borsodi ipari és bányavidék a főváros és környéke után az ország legnagyobb iparforgalmi települési helye, amely még a békegazdálkodás idején is behozatalra szorult élelmiszerekből. Természetes, hogy az élelmiszerhiány, a közlekedési nehézségek és általában a forgalmi kötöttségek idején e vidék ellátására fokozott gondot kell fordítani. Sajnálattal és ismételten kell azonban megállapítanunk, hogy e téren a stabilizáció első hónapjaiban sem fektetett kellő gondot a problémák megoldására közellátási kormányzatunk, így e vidék elsőrendű

71 B.-A.-Z. m. Lt. IX. 201. 1287/1946.

126