A Miskolci Kereskedelmi és Iparkamara 125 éve (Miskolc, 2004)
Dobrossy István: Az ipar és kereskedelem állapota, újjászerveződése a Kamara Borsod megyei területén (járásaiban) és a megyeszékhelyen 1944-1946 között - A Kereskedelmi és Iparkamara kapcsolata a kereskedelmi testületekkel
állapota, az összes alkalmazott személyi adatainak közlése, az iparengedély száma (ha korábban másé volt az üzlet, akkor egykori tulajdonosának neve), az üzleti tőke nagysága, s végül a szakmai képesítés jellege (hol sajátította el a mesterséget, s mióta gyakorolja azt). A kérdőív kitöltése rossz emlékeket idézhetett, hiszen pontjai megfeleltek annak az összeírásnak, amelyet 1940-ben rendeltek el, s amelyből összeállt Miskolcon a zsidó és nem zsidó kereskedők és iparosok listája.67 Ennek a most elrendelt összeírásnak a személyi lapjai a Kereskedelmi Testülethez kerültek, s ott nagyobb részük megsemmisült. Néhány, reprezentatívnak nevezhető kitöltött kérdőív őrződött meg a Kereskedelmi és Iparkamara irattárában. Joggal van okunk felételezni, hogy ezekkel az adatlapokkal készítették elő az iparjogosítványok felülvizsgálatát. Ugyanis a következő évben, 6.660/1946. K. Sz. M. szám alatt jelent meg az a miniszteri rendelet, amely alapján a Kamara megalakította a véleményező, pontosabban iparrevíziós bizottságokat. Az iparrevíziót valamennyi kereskedelmi formában 704 kereskedő kérte, többségük 1947. augusztus 27 és október 9 között a működési engedélyét megkapta.68 A kiadott engedélyekből következően 1947 végén Miskolcon 700 olyan kereskedő volt, aki részben üzletben, részben piacon folytatta áruértékesítési tevékenységét. 1945-höz szükséges visszatérnünk egy újabb kereskedői kimutatás kapcsán. A vasúti közlekedés fokozatos helyreállításával összefüggésben a Kereskedelmi Minisztérium arra keresett választ, hogy a helyreállított vasútvonalakat milyen forgalom terheli majd. Ezért felmérést végeztetett, azt tudakolva, hogy milyen nagyságrendű kereskedő csoportnak milyen nagyságrendű vasúti kocsira, szállítási lehetőség biztosítására van igénye. A kamara jelezte, hogy „a kereskedők melyik területről, melyik területre tudnának árut szállítani, s milyen cikkekhez és milyen időközönként van szükség szállítási eszközre. ...a csatolt kimutatásban csak az eddig beérkezett »kívánságok« szerepelnek, azonban a valós szükséglet a kimutatottnál ténylegesen nagyobb, mert amilyen mértékben látszik élénkülni a gazdasági élet, olyan mértékben azzal együtt nőnek az igények.”69 A statisztika szerint Miskolcon 18 olyan kereskedő volt, aki heti-kétheti rendszerességgel, döntően a Miskolc-Budapest közötti vasútvonalon kért szállítási lehetőséget. A legnagyobb szállító a Széchenyi utcai üzletházzal rendelkező nagykereskedő, Berger Sámuel volt, aki üveg, porcellán, zománcedény, és háztartási cikkek értékesítésével foglalkozott. Salgótarjánból, Sátoraljaújhelyből, Fülekről és Budapestről szállított Miskolcra heti egy vagon árut. A további kereskedők között fűszer, vas, cipő, bútor, bőr és sportesz67 B.-A.-Z. m. Lt. IX. 201. 7213/1940. 68 B.-A.-Z. m. Lt. IX. 201. 21951/1947., 22512/1947., 23205/1947., 26209/1947. 69 B.-A.-Z. m. Lt. IX. 201. 38.519/1945. 124
