A Miskolci Kereskedelmi és Iparkamara 125 éve (Miskolc, 2004)

Dobrossy István: Az ipar és kereskedelem állapota, újjászerveződése a Kamara Borsod megyei területén (járásaiban) és a megyeszékhelyen 1944-1946 között - A Kereskedelmi és Iparkamara kapcsolata a kereskedelmi testületekkel

általánossá vált az a gyakorlat, mely szerint munkája ellenértéke nem kész­pénz, hanem termény, vagy olyan élelmi-cikk amelyre az iparosnak háztartá­sa, családjának fenntartásánál szüksége van. A pénzhiány viszont nem teszi lehetővé a nyersanyag, a szerszám vásárlását, üzemének gépesítését, így termékeivel a faluból kitömi nem tud, csak kiszolgálója lesz a helyi, a szűk közösségben keletkezett igényeknek. A Kereskedelmi és Iparkamara a kisipar nehéz helyzetének megoldásá­ban az anyagellátás biztosítását, a hitel bevezetését, a közmunkákban való részeltetést látta fontosnak, ill. ezekben jelölte meg a kitörési pontokat.51 Nem érzékelte, vagy ha igen, nem kívánta dokumentálni, hogy a háború után a gazdaság vajúdik, de átalakulásában, vagy az új gazdasági szerkezetben már nem lesz igény a falusi iparos munkájára és szakértelmére (legalábbis hagyományos értelemben már nem). Erre utalt egy-egy ágazat szakterületei­nek, azok képviselőinek, (segédeknek, tanoncoknak) és anyagigényeinek gyakori, szakmák és járások szerinti összeírása.52 A Kereskedelmi és Iparkamara kapcsolata a kereskedelmi testületekkel A Kereskedelmi és Iparkamarához Borsod megye területén 8 kereske­delmi érdekképviseleti szerv tartozott. Miskolcon a Kereskedelmi Testület választotta ciklusonként a kamra egyik alelnökét (székháza Kossuth u. 1. sz. alatt volt). A másik testület a Kereskedők és Kisiparosok Egyesülete (szék­háza a Debreczeny u. 2. sz. alatt) volt. (A zsidótörvények végrehajtása során működésüket 1942-ben rendelettel megszüntették, vagyonukat zárolták, s kezelésére zárgondnokot neveztek ki.)53 A mezőcsáti járásban Kereskedők Társulata, a mezőkeresztesiben Járási Kereskedelmi Testület, a mezőköves­51 B.-A.-Z. m. Lt. IX. 201. 12.392/1946. 32 Példaként idézzük a kamara megyei összeírását a vasat feldolgozó iparosokról, alkalmazot- taikról és az általuk felhasznált nyersanyag mennyiségéről. A miskolci ipartestületnek 173 fémiparos mestere volt 85 segéddel és 85 tanonccal. Az egykori céhes mesterségek közé tartozó puskaműves, mérlegkészítő, rézműves, lakatos, kézműves és gyermekkocsi készítő 1-2 fővel szerepelt, 4-6 mester képviselte a kocsigyártó és a reszelő-vágó szakmát, legtöb­ben a géplakatosok (17), kerékgyártók (17), bádogosok (25), kovácsok (29) és lakatosok (55) voltak. A 16 féle szakmát képviselő 353 mesternek és segítőjének 1 évben összesen 6 tonna nyersanyagra volt szüksége. Az edelényi bádogos, kovács és lakatos szakmának 37 fő, a mezőcsáti bádogos, kovács, lakatos mesterségnek 88 fő képviselője volt. Csak ez a három mesterség létezett a mezőkeresztesi (34 fő), a mezőkövesdi (71 fő), a hejőcsabai (85 fő), a putnoki (9 fő) és a sajószentpéteri (41 fő) járási ipartestületekben is. Olyan „hagyo­mányos” szakmákról volt szó, amely nem volt anyagigényes, nem jelentett nagy szakmai létszámot, tehát egy modernebb iparszerkezetbe történő beillesztésük nem jelentett számot­tevő problémát. B.-A.-Z. m. Lt. IX. 201. 11.943/1946. 53 B.-A.-Z. m. Lt. IX. 201.4935/1942. 115

Next

/
Oldalképek
Tartalom