A Miskolci Kereskedelmi és Iparkamara 125 éve (Miskolc, 2004)

Dobrossy István: Az ipar és kereskedelem állapota, újjászerveződése a Kamara Borsod megyei területén (járásaiban) és a megyeszékhelyen 1944-1946 között - A Kereskedelmi és Iparkamara kapcsolata az ipartestületekkel

A Kamara szerepe Diósgyőr és Hejőcsaba (kézmüiparos és kereskedő)

társadalmának Miskolchoz csatolásában

1945 márciusának végén a diósgyőriek memorandummal (emlékirattal) fordultak a belügyminiszterhez, kérve a „demokratikus mód” betartását. Leírták, hogy Diósgyőrt, mint megyei várost az ottani hatóságok, szervezetek, intézmények és a lakosság megkérdezése nélkül a miskolci nemzeti bizottság Miskolchoz csatolta. A régi és csakis miskolciakból álló nemzeti bizottság még a diósgyőri bizottságot is felszámolta, s beolvasztotta. Diósgyőr négy településrészből (anyaközség, vasgyár-telep, Újdiósgyőr község és Perecesbányatelep) áll, s öt település (Óhuta, Újhuta, Répáshuta, Hámor és Ómassa) tartozik még hatáskörébe. Ezeken a településeken 280 tagja van az ipartestületnek. A csatlakozás csakis hátránnyal járna számukra, hisz egy-egy kisüzem, vagy műhely 30 km-re van Miskolctól. A Miskolchoz csatolásuk néhány hónapja alatt is hátrányos megkülönböztetésben volt részük: „tapasztaltuk a hátrányokat a közelmúltban abban is, hogy míg a miskolci 2800 iparosból eddig 5%-ot vettek igénybe közmunkára, addig a diósgyőrieknek csaknem 100%-át. A csatolás azt is eredményezte, hogy azt a kevés szállítási eszközt amivel Diósgyőr rendelkezik, a régi Miskolc veszi igénybe állandóan és rendszeresen, a diósgyőri kisiparosok pedig hátukon cipelik az anyagot a nagyon megrongált diósgyőri házak kijavításához.”29

Oszip István főispán kapta az ügyet kivizsgálásra, aki azt visszaküldte a Kereskedelmi és Iparkamarának véleményezésre.30 Igaz János kamarai ügyvezető titkár megkérdezte a magyar társkamarák véleményét, kerestette a putnoki ipartestület anyagát (ott hasonló történt az országhatár megvonásakor), adat és véleménygyűjtést rendelt el a két ipartestület működésével, várható viszonyaival kapcsolatban, de mivel azonnali választ kívánt az átirat, csak a 30 000/1936. Ip. M. sz. rendeletre tudott hivatkozni. Ez kimondta, hogy az ipartestületek területi határait megváltoztatni, ipartestületeket összevonni csak az érintettek közös egyetértésével lehet. Itt pedig egyetértés nem áll fenn. Mint a szakmai elveken túlmutató kérdésről az volt a véleménye, hogy a település-összevonásról irányadó lesz a belügyminiszter végleges döntése, s akkor az egy ipartestületbe történő sorolás valószínűsíthető.31

A „közvélemény-kutatás” eredménye 1946 májusában érkezett meg He- jőcsabáról. A településen 60, a szomszédos településeken 524 iparos élt. Hejőcsaba Miskolc járás iparostestületeinek volt a székhelye, öt körzetközponttal (Szirmabesenyő, Felsőzsolca, Nyékládháza, Ónod és Hejőcsaba). A Miskolchoz történő csatlakozás ellen minden lehetséges szempontot felsorakoz29 B.-A.-Z. m. Lt. IX. 201.28.396/1945.

30 Oszip Istvánhoz ill. főispáni tevékenységéhez Id. Dobrossy I. 1997. 103-108. (1945-1947 között töltötte be a főispáni tisztet Miskolcon, Borsod, Abaúj- és Zemplén vármegyékben.)

31 B.-A.-Z. m. Lt. IX. 201. 28. 396-1./1945.

105