A Miskolci Kereskedelmi és Iparkamara 125 éve (Miskolc, 2004)
Dobrossy István: Az ipar és kereskedelem állapota, újjászerveződése a Kamara Borsod megyei területén (járásaiban) és a megyeszékhelyen 1944-1946 között - A Kereskedelmi és Iparkamara kapcsolata az ipartestületekkel
bizottság nem működött, így az iparhatóság nagy számban adott ki ideiglenes iparigazolványokat. Ez leginkább és az újjáépítéssel kapcsolatban az építőiparban volt érzékelhető. Az iparügyi miniszter engedélyével a kőműves mesterek végezhettek olyan munkákat, amelyek építőmesteri minősítéshez voltak korábban kötve. (Ez a kaotikus szakmai helyzet azonban csak egyik indoka volt a tervezett - később meg is valósított - iparrevíziónak.) A szükségességét - egyelőre - azzal indokolták, hogy a háborús emberveszteség olyan magas volt, hogy még ilyen áron sem sikerült hiányukat pótolni. Az önálló iparűzők számát pedig a mindenkori piac igényei szabályozták.27 A korábban említett iparos-létszám 355 fővel történt növekedésével kapcsolatban közvetett adatokkal szolgál Suman János alelnök, Nagy-Miskolc kialakításával kapcsolatos jelentése. Eszerint, bár a kormány 1945 elején kimondta Hejőcsaba és Diósgyőr, valamint Tapolca Miskolchoz csatolását „az érdekelt községek részéről csakhamar ellenakciók indíttattak, melyek folyamányaként az átcsatolás csak az év végére lett befejezett tény. Ugyanez a huzavona vetődött fel az érdekelt iparosok testületi hovatartozása kérdésében is. Tiltakoztak az átcsatolás ellen az érdekelt községek, de maga a miskolci ipartestület sem tartotta kívánatosnak az ipartestületek egyesítését. Az ügy az iparügyi miniszter elé került, aki kimondotta, hogy az átcsatolás ténye hozza magával, hogy egy közigazgatási területen csak egy ipartestület működhet. ...az ügy azonban a diósgyőri ipartestület ellenállásán megakadt. ...újabb ankétot tartottak, mígnem a belügyminiszter végérvényesen kimondta Nagy-Miskolc megalakítását. Miután azonban még mindig kételyek állanak fenn a tekintetben, hogy az érdekelt községek közigazgatási átcsatolása egyben a testületi átcsatolást is jelenti, az év végéig az ügy még nem záródott le.”28 Ebből az következik, hogy 1945 végén - bár volt egy végleges belügyminiszteri döntés, de azt az érintettek nem vették tudomásul, s minden lehetséges fórumon tiltakoztak - nem került sor a diósgyőri és hejőcsabai ipartestületek és tagságuk miskolci „beolvasztására”. így a statisztika szerinti növekedés „természetes” oly módon, hogy az nem tartalmazza a szomszéd települések iparos társadalmát. (Azt a kérdést, hogy a létszámban milyen arányban jelentek meg a frontról, vagy hadifogságból, vagy a gettókból visz- szatértek, adatok hiányában nem tudjuk megválaszolni. Annyi bizonyos, hogy az 500 főre becsült iparos zsidó emberek közül kevesen tértek vissza.) B.-A.-Z. m. Lt. IX. 201. 1898/1946. B.-A.-Z. m. Lt. IX. 201. 1898/1946. 104
