A Miskolci Kereskedelmi és Iparkamara 125 éve (Miskolc, 2004)

Dobrossy István: Az ipar és kereskedelem állapota, újjászerveződése a Kamara Borsod megyei területén (járásaiban) és a megyeszékhelyen 1944-1946 között - A Kereskedelmi és Iparkamara kapcsolata az ipartestületekkel

gességében vélte felfedezni: „a szerszámok és munkagépek közös használatával, ...a közös műhelyek révén lényegesen csökkennének a termelési költségek.” Ehhez viszont szükség lett volna a munkabérek egységes irányelvek szerinti biztosítására, amelyre a nagyüzemek és kisüzemek között azonban esélyt sem láttak.

A közgyűlési beszámoló hangneme, stílusa, fogalomrendszere már érzékeltet egyféle politikai „áthangolódást” a legutóbbi, 1944-es beszámolóhoz képest is. Központi kérdés minden szakma esetében az újjáépítés, amely általános (országos) és helyi feladat is. „Attól függ a felszabadító hatalmak részérőli bizalom országunk iránt, és ezzel igazi gazdasági felszabadulásunk is, amilyen őszinte igyekezet fog mutatkozni a jóvátételi kötelezettségek teljesítésében.” A testület vezetősége újjáépítési versenyre hívta fel az iparos-társadalmat, s „akciónkat - főként a jóvátételi munkába való bekapcsolódás céljából - bejelentettünk az iparügyi miniszternek és az IPOK-nak is, ...felajánlotta testületünk közreműködését az ország vasútberendezésének helyreállításához is.”'5 A város újjáépítésében a mérnöki hivatal munkatársai állítottak fel fontossági sorrendet. Innen tudjuk, hogy 13 olyan középület volt, amelyet orosz katonák kórháznak használtak, s ezek helyreállítása, visszaadása eredeti funkciójuknak a kiemelt újjáépítési feladatok közé tartozott. Kiemelkedő szakmai kérdésként jelent meg a „szövetkezetesítés” is. „Kötelezővé kellene tenni az ipartestületi hitelalapok létesítését, amelyek involválnák (maga után vonnák) a szövetkezetesítést. ...Az újjáépítés sürgetővé teszi a kisipari szövetkezeti hálózat kiépítését, ezért sürgősen el kell hárítani ennek útjából minden bürokratikus vagy egyéb természetű akadályt.” Már 1945 első felében az építőiparosok és a ruházati iparosok körében megtörténtek a kezdeményezések, s a szakma teljes szövetkezeti átalakulását 1946 végére terveztek.25 26

A háború után az ipartestület vezetősége úgy látta, hogy a kis- és kézműves ipar fejlődése előtt minden kapu bezárult, az adott viszonyok között nincsen fejlődési lehetőség. Óhatatlan a szembekerülés az üzemekkel (a gyáriparral) ahol adott, vagy kialakul a korszerű üzletvitel valamennyi technikai hátterével. „A fel nem készült kisiparosok részére csak két megoldás marad: szövetkezés, vagy a reménytelen utánkullogás a bérmunkás-sorsban.” A testület tagjait attól a „bérmunkás-sors”-tól féltette, amelybe mint „nagyüzemi” munkás néhány év múlva bele is kényszerült. (Jórészük a biztosabb megélhetés reményében önként vállalta fel ezt az „életmód-változás”-t, az államosítás kínálta, vagy kényszerítette lehetőséget.)

A szakterületeken 1945-ben érzékelhetővé vált, hogy a kamara megingott az ipari képesítés védelmében. A háború végén és után a mestervizsgáló

25 B.-A.-Z. m. Lt. IX. 201. 1898/1946.

26 B.-A.-Z. m. Lt. IX. 201. 1898/1946.

103