Kazinczy Ferenc: Tövisek és virágok. Széphalom, 1811. - Kazinczy Könyvtár, Hasonmás kiadás (Miskolc, 1986)

AZ ÉN SUGALLÓM. Az a' kis lyányka, kit nekem Hogy verseim' sugallaná, Társul a' Múzsa rendele, Eggy csintalan, de'vaj gyerek. Epe'je nincs, de gondolatlan ; JámDor, szelíd, de nagy bohó; Enyhítni kész a' szenvedőt, Az ártatlant ke'sz védeni, Ha bár saját vesztével is. De néha rá jön a' gonosz szél, Elkapja eggy pajkos gondolat, Nem bír magával, eggyre sért Barátot és patvarkodót. És, hogy ne fájjon a' döfés, *S enyhüljön a' seb, mellyet ejte, Nevetve pattantja-el nyilát; 'S zománcz fogsort látat vele, És a' legbájosbb ajkakat. *S ezek miatt a' vett döfést Patvarkodója, mint barátja, Békével és nevetve túri,