Kazinczy Ferenc: Tövisek és virágok. Széphalom, 1811. - Kazinczy Könyvtár, Hasonmás kiadás (Miskolc, 1986)

'S a

v vett döfésnek még örül, 'S csókolja a' szép szelíd' kezét. Nem illy szelíd az ö keze, Ha a' félbolond 's a' félokosKa Dagállyal járul öelébe. Öl akkor, és nem sért, nyila*. Nevet, mert ö szeret nevetni, Illyenkor is, de megvetéssel, Hogy jobban sújtson a' csapás} 'S örülve, hogy haragja néktek* Kedvét nyilván jelentheti,. Kiknek virágit nyújtogatta*