Kazinczy Ferenc: Tövisek és virágok. Széphalom, 1811. - Kazinczy Könyvtár, Hasonmás kiadás (Miskolc, 1986)

Méltó lakát a' Minden-Isteneknek. De a' márványváros tudta mit köszönhet Ökrésztanyáidnak, nagy Alkotó, 'S tisztelte viskód' döledékeit; És, míg nálánál szebbet, fényesebbet, 'S nagyobbat a' Nap nem lát szent egéről, Tisztelni fogja minden változásban. Quirínusz e'n nem voltam, 's Isteneink Nekem nem adtak olly szép birtokot. De bár kicsiny 's szúk, Az, ki a' napot Felhozza 's újra elrejti,'s más 's azon-eggy Kerűl-elo, nem lát most ékesebbet ; 'S, ezt mondják Isteneim! nem fog soha. De parlagon ill a' szép foglalás. Rajta átok fekszik; töld-el, 's lásdd, mi lesz. Első valék én, a* ki, mint miveld A' parlagot, törvényt 's példát adék. Rádaim követte nyomdokom', 's utána Kalmár és Birsi 's Molnár; 's eggy időben Rájnís 's Baróti ; két nagy bajnokok.