Kazinczy Ferenc: Tövisek és virágok. Széphalom, 1811. - Kazinczy Könyvtár, Hasonmás kiadás (Miskolc, 1986)

És, a kit Ganyméd' helyébe Zeusz Olympuszába vitt, Daykám, 's Virág, És Berzsenyim, Miklának éneklője. Bihart Vitézem, szép környét Tokajnak Nagyom tanítá zengzetem' csudálni. Erdélyt Arankám, Zsomborini 's Buczim ; *S érdemlett párta zöldéi fürtjeiken, 'S nem lesz idő, melly azt hervadni hagyja. Híveim* sorában nem volt még na* gyobb, És oh mikor lesz annyi ! mint te voltál, Pancratiasta férjfi, Révaim! Akár a' Téjósz' és az Umbria' Költöjivel mertél versent szaladni, Akár a' nyelv' törvényeit szabád-meg, Akár az álom' bódult kórjait, Eggy új Prométheusz, látni kénszerítéd. De a' Párca sírbe vitt már téged is. Ki lép ürült nyomodba? Nedves arcczal Eggy délczeg Ifjú hágdos, sírkövedre Feltenni kosszorúját. Láng lebeg Szép üstökén, 's csókdossa homlokát. —*