Kazinczy Ferenc: Tövisek és virágok. Széphalom, 1811. - Kazinczy Könyvtár, Hasonmás kiadás (Miskolc, 1986)

Oda hol Gvadányi, a' magyar Költök* feje^ "S dicső Vezér és nagynevű Historikus, Benczém, atyáddal miílat eggyütt. Nera hal-el Neve, bár ha teste rothad is. Te ássd neki A' vég lakást meg, Bencze, eggyik jiom* bodon* 'S fejéhez ültess önn kezeddel eggy dióFiatalt, hogy árnyék fedje csendes bol* tómat* így a" kit a' bal sors hazájából kicsal, És a* kit a' jó szent keblébe visszavonsz, Majd ezt kiáltja, hogyha Virthre ált'-tekint í Székely Poéta, álmod' csendesen aludd í SYLVESTER. Eggy nap* nem épült Róma,

's századoknak Kellett lefolyni míg a' Tíberisz A' vályogváros' alkotmányai köztt Merész szökéssel látta a" Pantheon* Márványait égre kelni partjain;